Héjának nagy ballasztanyag-tartalma megszünteti a bélrenyheséget, a székrekedést, elősegíti a víz kiválasztását, méregtelenít és megköti a zsírokat. Ideális őszi táplálék. Fokozza a vesében, húgyhólyagban, a húgyutakban a vizelet áramlását, kimossa a baktériumokat, csökkenti a gyulladásokat.

Valamennyi B-vitamin megtalálható benne, különösen sok B-12 vitamint tartalmaz, mely fontos szerepet játszanak a szénhidrátok anyagcseréjében, szükséges az idegek és agy működéséhez. A fruktóz (gyümölcscukor) csak mérsékelten emeli a vércukorszintet. A szőlőcukor a legkönnyebben felszívódó egyszerű cukor, mely hypokémiás roham esetén életmentő. Ezek az egyszerű szénhidrátok elengedhetetlenül fontosak az ember életében a mindennapi feladatok ellátásához. A túl alacsony vércukorszint a fáradtság, az ingerlékenység és a koncentrációs zavar egyik fontos oka.
A szőlő C-vitamin tartalma az immunrendszer működésében, a mangán a csontok anyagcseréjében, a pajzsmirigy működésében és az idegrendszer táplálásában; a magnézium az izmok és a szív működésében játszik szerepet és ezek gazdagon megtalálhatók a szőlőben. Kálium-, és szelén tartalma a keringési betegségek kezelésére, az immunrendszer működésének és antioxidáns védelmének erősítésére szolgál. Kálium tartalma kiegyensúlyozza a túl sós, nátriumban gazdag táplálkozást, csökkentve a magas vérnyomás okozta problémákat.

A szőlő levében és magjában számos antioxidáns hatású vegyület található, mely többféle betegség megelőzésében és kezelésében nyújthat segítséget. Vizsgálatokban kimutatták, hogy a vörösbor és a piros szőlő friss leve között semmilyen különbség nem mutatható ki e tekintetben, ezzel bizonyítva, hogy az alkoholos erjedés nem járul hozzá olyan anyagok keletkezéséhez, amely többletet jelentene az antioxidáns védelem szempontjából. A szőlő jelentősen gátolja a rossz koleszterin oxidációját, amely felelős az érelmeszesedés és az infarktus, valamint az agyi érkatasztrófák kialakulásáért.

 Tény, hogy a szőlő fokozott védelmet biztosít az étkezéseket követően intenzívebben keletkező szabadgyökök ellen. A szőlőmagban előforduló vegyületek javítják a szívműködést, különösen infarktuson átesett betegeknél. Csökkentik az infarktus méretét, lassítják a szívritmust, csökkentik a szívkamra fibrillációk számát, valamint gátolják a szívizomsejtek programozott sejthalálát is. Mindezek alapján a szőlőmagból készült koncentrátumok a szívbetegségek új típusú gyógyszereiként is bevethetők lesznek a terápiában, de jótékony hatásait a rendszeres szőlőfogyasztók is élvezhetik.
A beszűkült erek állnak számos keringési betegség hátterében. A szőlő hatóanyagai az érfal belsejében levő endotel sejtekre hatva fokozzák a működését nitrogén-monoxidot felszabadítva, aminek a következtében az erek kitágulnak.

 Mindez előnyös lehet szív-, és érbetegek, valamint a magas vérnyomásban szenvedők részére is.
Állati fehérjék fogyasztása során számítani lehet a telített zsírok trombocitaképző, a vérlemezkék összetapadását elősegítő hatásra, vérrög képződésre, ami oka a szív-, agy- és tüdőtrombózisoknak. A szőlőmagban és a bogyóhéjban levő hatóanyagok csökkentik a trombociták összetapadási képességét, védelmet nyújtanak a tromboembóliás betegségekkel szemben. A fehérszőlők bogyójában található a sárga színű karotin és xantofill, valamint flavonok és flavonszármazékok. A vörös és kék szőlőfajták bogyójában a flavonoidokból származó katechin, leukoan tocianin található. Mindegyik szőlőfajta éretlen bogyójában megtalálható a klorofill, mely gyulladás gátló, fertőtlenítő, savassága összehúzó hatású.

A szőlőlevélben levő savtalanító hatóanyagok rugalmassá teszik a kötőszöveteket, védenek a narancsbőr ellen. Ez a hatás fürdővízben jól érvényesíthető. A szőlőlevélben képződik a D-glükóz, a dextróz, a szőlőcukor ami a bogyóban raktározódik. Éretlen szőlőben több van, mint az érettben, az érett szőlőben több a fruktóz. A népgyógyászatban a szőlőt herpesz ellen, krónikus fáradtság kezelésére, vérszegénység ellen, aranyérre, májpangásra, gyomorhurutra, gyulladások kezelésére, ideggyengeség ellen használják.