Plinius római természettudós a nyári borsikafüvet a szerelmi vágy serkentőjének (afrodiziákum) tekintette, így lett a rómaiak egyik kedvenc növénye. A rómaiak Európa szerte terjesztették, és népszerűvé tették. A germán törzsek is megkedvelték, főleg a babételek ízesítésére használták, ezért még ma is babnövény Bohnenkraut-nak nevezik. Kiemeli a bab ízét, és véd a bab kellemetlen puffasztó hatásától. A Britanniában megtelepült germán szászok úgy tartották, hogy a borsikafű minden ételt jóízűvé tesz, így a növény angol neve a Savory = ízletes is innen ered.

Borsfű tea

Negyed liter vízzel forrázzunk le három evőkanálnyi csombor levelet. Tíz percig hagyjuk állni, majd szűrését követően még langyosan fogyasszuk. Főleg meghűlés esetén tesz jó szolgálatot. Enyhíti a köhögést, étvágygerjesztő hatású és felfúvódás ellen is sikerrel alkalmazható. Mézzel édesítve kellemesebb ízű italt kapunk.

Fűszeres olaj

Az étolajba néhány szál friss csombort beáztatva kellemesen pikáns ízű fűszerolajhoz jutunk, mely sütésen kívül salátaolajnak is használható. 

Ízesít, gyógyít 

Az árvacsalán-virágúak(Lamiales) rendjébe, az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó faj. A mediterráumban honos, főleg a keleti részén, bár valószínűleg Nyugat- és Közép Ázsiából származik. Egyéves lágyszárú faj. Alacsony, bokros növény, (ál)örvösen álló, a levelek hónaljában fejlődő, apró, lila virágokkal. Termése makkocska. Szürkészöld, keskeny, átellenes állású, rövid levélnyelű leveleit mindkét oldalát mirigytartó szőrök borítják. Szára szögletes, csöves, tövétől elágazó. A hajtások sötétzöldek, virágzáskor lilásba hajló színűek, tövüknél fásodók, szőrökkel, mirigyszőrökkel fedettek. A könnyű-, és középkötött talajokat kedveli, csak szélsőséges talajon nem terem. Meleg-, és fénykedvelő, szárazságtűrő. Öntözést nem igényel. Magvait elhullatva gyomosít. Jelentősebb kártevője, kórokozója nincs. Márciusban, esetenként áprilisban vetik 30-50 cm sortávolságra, 0,5-1 cm mélyre. Konyhakertben a babbal felváltva sorba vethető, így tetvesedés elleni védőhatását is kihasználhatjuk. Júniustól szeptemberig virágzik. 

Több alfaja ismert. Európában termesztett rokona a Satureja montana. A virágos hajtást, a fás rész kivételével, virágbimbós állapotban gyűjtsük, szellős csokorba kötve, felfüggesztve szárítsuk. Szárítás után a virágokat és a leveleket morzsoljuk le. Néhány tő elég maghozónak, mert nagyon szapora. Cserépbe vetve az ablakpárkányra helyezve, télen is biztosítja az utánpótlást. A növény föld feletti része 0,3-2% illóolajat (40-60%-a carvacrol, továbbá p-cymol, linalool, timol), 4-8,5% cserzőanyagot, szaponinokat (ursolsav, oleanolsav), szitoszterolt tartalmaz. Illóolaja antibakteriális hatású. Virágos leveles hajtása (herba), enyhe vérnyomásnövelő, szélhajtó, emésztésserkentő. Gyulladáscsökkentő hatását kutatások igazolják. Gyomorerősítő, fertőtlenítő hatású. Külsőleg is alkalmazható: hűsíti a rovarcsípések okozta duzzanatot. Borsra emlékeztető íze miatt, használható annak helyettesítésére, vagy annak kiegészítésére. Ily módon pompás fűszere hurkáknak, káposzta-, krumpli, gomba ételeknek, savanyúságoknak. Leginkább zöldségeket ízesítenek vele, szemben a kakukkfűvel, melyet húsok ízesítésére használnak. Nagyon intenzív ízű, csak a főzés végén rakjuk az ételbe. Óvatosan használjuk, mert, ha hosszan az étellel főzzük, könnyen megkeserítheti azt. Erdélyben a borsikafüvet egy szál kaporral összekötve főzik bele a káposztába. Virágos hajtását télire eltett uborkához is teszik.