Több, különböző színű fajtáját (Apricot Sprite, Acapulco Purple, Blue Fortune) évelő dísznövényként termesztik. Nagy mérete miatt háttérnövénynek, vagy kisebb csoportokba ültethetjük a kert nyár végi, kora őszi ékének és a méhek nagy örömére.

Az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó, magas termetű, lágyszárú évelő növény Észak-Amerikában, Mexikóban és Kelet-Ázsiában őshonos, ahol további 10-11 rokonával együtt él. Az észak-amerikai indiánok gyógynövénye volt, akik gyökerét tüdőgyógyszerként, levelét tea édesítésére használták. Az édeskés ánizsos illatot árasztó növényt állítólag a méhészek hozták Európába.

A növény magassága eléri a 90-120 centimétert. Felálló szára végén, július közepétől augusztus végéig heteken át nyílik levendulakék füzérvirágzata, aminek legfőbb dísze nagy, hegyes végű fellevele. Szögletes szárának kiemelkedései fogazottak, csakúgy, mint nagy, lándzsás levelei, ami a fellevelekkel együtt szúrós, tüskés külsőt kölcsönöz a növénynek.
Hasonló megjelenésű évelőkkel társítva ültethető. Virágának nektárja a kertbe vonzza a megporzást segítő méheket, illetve más hasznos rovarokat. Magját a madarak szívesen fogyasztják. Az ánizsizsóp a napfényes, félárnyékos fekvést és a kiegyenlítetten nedves talajt kedveli, de az időszakos szárazságot is jól viseli. Árnyékban, illetve kötött talajon nem él meg. A fővirágzatot elnyílás után csípjük vissza, így egészen a fagyokig nyílik. Magját elszórva magától szaporodik a kertben. Tartós vágott, illetve szárazvirág.

Az ánizsizsóp virága ehető, saláták, köretek díszítésére használható. Megszárítva, morzsolva illatpárnába tölthető, pot-pourri készítésére használható.

Leveleiből készült tea nemcsak finom ízű, de enyhíti a megfázás tüneteit, lázcsillapító, köptető, izzasztó, szíverősítő hatású. Magja az ánizshoz hasonlóan sütemények készítésére használható fel.