A bíbor kasvirág (vagy másképpen kúpvirág) Európában nem őshonos virágos növény. Eredeti hazája Észak-Amerika keleti része. Botanikailag a fészkes virágzatúak családjába tartozik. A nemzetség neve a görög “echinos” szóból származik, melynek jelentése sündisznó. Valóban, elvirágzás után a sziromlevelek leesnek és a virág középső részén visszamaradó kúp alakú tüskés képletek a sündisznóra emlékeztetnek. A növények évelők, rizómákat fejlesztenek, szárazságtűrők. 1 - 2 m magasra is megnőnek, leveleik az oválistól a lándzsa alakúig (fajtól függően) változnak. 

Szaporítás

Magról szaporítva őket az első évben általában tőleveleket fejlesztenek, majd a második évtől rendszeresen virágoznak. A hazai telek hidegét jól tűrik, különösebb gondozás nélkül is a földalatti rizómák útján fokozatosan elszaporodnak. Alkalmazkodó képességük és gyors szaporodásuk miatt a díszkertek kedvelt növényei, mert szinte egész nyáron virágoznak. Az Echinacea-gyökeret az észak-amerikai indiánok már régóta használták gyógyításra. Amerikában – és Európában is – a növényből készült vizes kivonatok az 1930-as évek végén váltak népgyógyászati eljárásként széles körben ismertté. Fajtól függően a növény föld feletti része, vagy a gyökere képezte a drogot. Az egyes növényi részek némileg különböző összetételűek, de fő hatásként általánosságban elfogadott, hogy a növényből készült kivonat az immunrendszert stimulálja.

A népgyógyászatban a leggyakoribb felhasználási területe az úgynevezett hűléses megbetegedések megelőzése és kezelése. Az Echinacea-fajok gyógyhatású komponensei ma sem ismertek pontosan. Annyi bizonyos, hogy a különböző fajokban hasonló vegyületek fordulnak elő, lokalizációtól és fajtól függően más — más mennyiségben. A fenolos vegyületek különösen jellemzőek. Találunk a növényben esszenciális zsírsavakat, illóolajokat, flavonoidokat, glikozidokat, poliszacharidokat. Ma három komponensnek tulajdonítanak gyógyhatást: a poliszacharidoknak, alkilamidoknak és a glikozidoknak. A cukorkomponensek közül a galakturonsav polimerjeit tartják fontosnak; a legfontosabb glikozid echinacosid néven ismert. Az viszont szinte egyáltalán nem ismert, hogy az említett hatóanyagok, és a növény fehérjéi milyen kapcsolatban vannak egymással és vajon a gyógyhatású kivonatokban a fehérjéknek van-e kitüntetett szerepe. 

Alkalmazása

Alkalmazásakor a legegyszerűbb forma a forró vizes kivonat, vagyis a gyógytea. Készíthetünk a növényből frissen préselt levet is. A különböző Echinacea fajok kissé eltérő kémiai összetétele következtében előnyben részesíthetjük a gyökeret vagy a föld feletti részeket. Leggyakrabban 3 faj kivonatát alkalmazzuk, ezek az Echinacea purpurea, Echinacea angustifolia és Echinacea pallida. Nagyszámú készítmény kapható kasvirágból, ezek jelentős része alkoholos kivonat (tinktúra). A készítmények többsége szájon keresztül bevehető kiszerelésű, gyermekek számára létezik cukorkaforma is. Belsőleg leggyakrabban közönséges hűléses megbetegedések ellen javasoltak az Echinacea készítmények. Alkalmazása a leghatékonyabb megelőzésként járványos időszakokban, illetve közvetlenül a tünetek jelentkezése után. Alkalmazható még az emésztő-, genitális- és húgyúti rendszer Candida fertőzései, krónikus felső légúti fertőzések, prosztata gyulladás esetén. Széles körben elterjedt a készítmények külsőleges alkalmazása is sebgyógyulás elősegítésére, ekcéma, égési sérülések és herpesz fertőzésekben. Kerülni kell használatát a készítmény hatóanyagaival szembeni túlérzékenység esetén. Szájon át bevéve ez meglehetősen ritka. Csalánkiütés, viszketés, ritkán előfordulhat. Gyermekeknél kerüljük az alkoholos kivonatokat. Lehetőleg kerüljük a szer használatát tüdő tuberkulózis, transzplantált és immunszuppressziós kezelésben részesült betegeknél, leukémia, cukorbetegség, sclerosis multiplex, autoimmun betegségek és májkárosodás esetében. Alkalmazásakor a kereskedelmi forgalomban kapható készítményeknél kövessük a használati utasítást. Mint minden növényi kivonatnál, kerüljük a szer huzamos szedését, néhány hét után két hét kihagyás szükséges.