Rrebarbara (Rheum rhabarbarum, Rheum officinalis)
A rebarbara szigorúan véve, nem gyümölcs, hanem zöldség, a sóskával rokon növény. Húsos levélnyele az, amit felhasználunk, bár ez nyersen nem ehető, mert igen savanyú, ráadásul levelei oxálsavat tartalmaznak, ezért az mérgező. A növény átlagos körülmények között késő tavasztól késő nyárig „terem”, de üvegházi termesztéssel már az év első hónapjától hozzáférhető. Színe a zöldtől a lilásrózsaszínig sokféle lehet. Magról, vagy tőosztással szaporítható. Vízigényes növény árnyékos helyen évtizedekig elél. Levélnyeleit többnyire kompótnak és lekvárnak készítik el. E levélnyeleket a tőnél csavaró mozdulattal szedjük le. A folyamatos szedésre szánt tövek magszárát ki kell szedni, sőt a levélnyélhozam miatt jobb, ha már virágozni sem hagyjuk. Őshazája Ázsia, hozzánk Németországból került. Bár századok óta termesztik, főleg orvosi és dekorációs célokat szolgált. Élelmezési célra először a tizennyolcadik században kezdtek vele kísérletezni Angliában.
A rebarbara 100 grammjában mindössze 7 kcal energia rejlik, azaz egyik legkevésbé energiadús növényünk. Jelentős mennyiségű kalciumot, káliumot, tiamint (B1 vitamin), vasat, foszfort, almasavat, és C-vitamint tartalmaz. Gyógyászati célra májbetegségekben alkalmazzák vér- és vesetisztítóként, valamint nem elhanyagolható az sem, hogy természetes hashajtó anyagot tartalmaz.
Vásárláskor ügyeljen arra, hogy a levélnyél kemény, ropogós, fényes legyen, mely ha megsérül nedvet ereszt. Bár elég hamar hervad, azért néhány napig tárolható hűtőben. Jól fagyasztható, ha kisebb darabokra vágva azokat megmeríti forró, majd jeges vízben, ezt követően pedig bezacskózva fagyasztható. Bárhogyan is használjuk fel a növény nem elég édes, ezért cukrozni kell. A cukrot, vagy alternatív édesítőszereket (pl.:stevia) adhatjuk a kész ételhez vagy feldolgozás közben is édesítjük. Cukor nélkül édes gyümölcsökkel összefőzve is elkészíthetjük.
Párolt rebarbara
Felhasználás előtt a levél és a gyökér felőli részt szelje le, majd a száron lévő, felkunkorodó rostokat hámozó késsel távolítsa el, majd darabolja. Rozsdamentes edénybe öntsünk néhány evőkanálnyi vizet és ebben pároljuk a rebarbarát addig, míg puhává nem válik. Kitűnő töltelék lehet süteményekhez, pitékhez, banánnal keverve pedig nagyon ízletes. A krém alkalmas fagylaltok, sörbetek, habok, felfújtak készítéséhez. Zamatát nagyon jól kiemelik a citrusfélék, gyömbér, vanília, fahéj. A felsoroltakkal együtt nagyszerű lekvár készíthető belőle. Sós, fűszeres ételekhez is jól illik, de enyhén édesíteni ekkor is kell. Sertés, bárány, kacsasült mellett pikáns ízt ad. Olajos halételeknek is lehet kísérője.
Rebarbara mártás
Hozzávalók:
–
– 1 db tojás személyenként,
– vaníliás cukor,
– citromhéj,
– rebarbaraszár.
A vaníliás, cukros, citromhéjas vizet felforraljuk, személyenként 2 decilitert számítva. A megtisztított és kis kockákra vágott szárakat ebben a szirupban megfőzzük, amíg szálakra esik szét. Ezután személyenként egy tojás sárgájával sűrítjük.
Rebarbara hab
Az előzőekben leírt mártást lehűtjük, és tejszínhabot keverünk hozzá. Tálalhatjuk melegen, vagy hidegen, adhatunk mellé piskótát is.
Hozzávalók:
– vanília,
– cukor,
– citromhéj,
– zselatin,
– rebarbara,
– más, idénygyümölcsök.
A megtisztított rebarbarát főzzük meg vaníliás,
citromhéjas, cukros vízben (itt is
Rebarbarás lepény
Hozzávalók:
linzerhez:
30 dkg liszt
10 dkg porcukor
20 dkg vaj
2 tojás sárgája vagy tejföl
omlós tésztához:
30 dkg liszt
1 dkg élesztő
só, cukor
15 dkg vaj
2 tojás sárgája
A linzer- vagy omlós tésztát osszuk két felé, nyújtsuk ki és az egyik lappal béleljük ki a tepsit. Tegyük rá a kihűlt, előzőleg kevés vízben megpárolt rebarbarát. Alatta a tésztalapot kekszmorzsával is megszórhatjuk, amibe darált diót is keverhetünk. Takarjuk le a másik lappal, szurkáljuk meg és kenjük be tojásfehérjével. Előmelegített sütőben süssük!