Nyugat-, és Dél- Európában régen ismert és kedvelt zöldségféle, hiszen ott őshonos. Hazánkban, a Budai hegyekben találkozhatunk a vadon termő feketegyökérrel. A feketegyökér /Scorzonera hispanica/ nemcsak Európában, hanem Észak-Afrikába is honos. A „spanyol fekete kéreg” alig 300 éve került a kultúrnövények közé. Évelő növény, de egyévesként termesztik. Az első évben gyökeret fejleszt kis levélrozettával, majd a második évtől folyamatosan virágzik. Fekete gyökere vastag orsó alakú raktározó gyökér. Belül fehér, tejnedvet bőven tartalmaz, vékony oldalgyökerek ágaznak el belőle. Levelei hosszúak, lándzsásak. A második évben képződő 65-125 cm magas virágszár a csúcsán elágazik. Barnásszürke hosszúkás magjai repítőszőrökkel terjednek vadon. Csírázóképességüket hamar elvesztik, a kétéves mag csírázóképessége bizonytalan.

BELTARTALMI ÉRTÉKEI

80 % vizet, 20 % szárazanyagot tartalmaz. Szénhidráttartalma olyan magas, mint a borsóé, elérheti a 12-13 %-ot, aminek kellemes, édeskés ízét köszönheti. Ez a szénhidráttartalom nem egyszerű cukorból és keményítőből, hanem mannitból és inulinból áll, ezért a cukorbetegek is bátran fogyaszthatják. Ezek az anyagok kisebb mennyiségben a cikóriában és a zellerben is előfordulnak. Sok fehérjét és zsírt tartalmaz, ezért energiatartalma nagy. A B vitamincsalád legtöbb tagját bőségesen tartalmazza. Jelentős a C-vitamin és a karotin tartalma. E-vitaminbombaként emlegetik, mert 6 mg/100 g az értéke. Az E-vitamin gyűjtőnéven emlegetett tokoferolok a szabad gyökök megkötésében játszanak fontos egészségvédő szerepet az emberi szervezetben. A növényi E-vitaminok jobban szívódnak fel, mint a szintetikusak. A feketegyökér legértékesebb adottsága, hogy ásványi anyagokban nagyon gazdag. Grammokban kifejezve ugyanannyi, mint a rosttartalma.

FELHASZNÁLÁSA

Küllemre nem tartják túl csábítónak, de aki egyszer megkóstolta az hívéül szegődik ennek az „álruhás zöldségfejedelemnek”. A fekete héj alatt rejtőzik a hófehér, tejnedvtől zamatos gyökérhús, ami olyan fenséges ízű és állagú, hogy minőségi ölényét még a megrögzött spárgarajongók is kénytelenek elismerni. Talán ezért emlegetik a régi szakácskönyvek téli spárga néven. A régmúltban nemcsak finom csemegeként fogyasztották, hanem fontos gyógynövény volt. Gyógyhatását népies nevei őrzik: viperina, mérges kígyófű, kígyógyökér. Kígyó és más állatok marása ellen itatták a kifacsart, vagy préselt levét. Pestis ellen is fogyasztották feldarabolva. 1664-ben Lippai János írt róla Posoni kert c. munkájában, ami az első magyar kertészeti szakkönyv volt. Szív- és idegbetegségek kiváló gyógyszere, de legtöbbször szembetegségek gyógyítására használták. Néhol még ma is alkalmazzák a látás élesítésére. Az óvatosan felszedett gyökerekből ízletes főzelék, párolt köret, krémleves, nyers saláta készülhet, de kitűnő rakott, töltött, vagy morzsában forgatott zöldségnek is.