Erdélyben szinte népeledel volt a puliszka: reggelinél, vacsoránál főételként, ebédnél köretként ették. Kemény változatát hidegen tarisznyába csomagolták, útravalónak, mezei illetve erdei munkákhoz. A puliszka népszerű, régi magyar étel volt, mely olcsósága miatt elsősorban a „szegények eledele” lett. 

A puliszka, miután a múlt század végi városiasodás század során csaknem feledésbe merült, napjainkban ismét egyre ismertebbé és népszerűbbé válik, hiszen többféle táplálkozási rendszerbe is beilleszthető. Vannak sós, zöldséges változatai, de számos formában édes kásaként is fogyasztható.

A puliszka ismeretlen eredetű, valószínűleg azonban magyar keletkezésű szó. A latin liszt (pollis), vagy kása, pép (puls) szavakból vezethető le. A kukoricalisztből főtt ételként „pulitzka” először 1708-ban, az erdélyi Pápai Páriz Ferenc szótárában szerepel.

A kukoricának számos fajtája létezik, emberi fogyasztásra a pattogatni való kukoricafajták mellett a csemegekukoricák a legalkalmasabbak. A még zsenge, éretlen kukoricacsöveket lehet nyersen, főzve, vagy sütve fogyasztani. Az érett szemes termény fajtafüggően pattogtatható, de kásája főzve, sütve számos módon elkészíthető.