Ez a növény területegységre vonatkoztatva a legnagyobb energia-, és fehérjemennyiséget képes előállítani. Termesztése a harmadik világban, trópusi és szubtrópusi területeken egyre nagyobb teret hódít. A két legnagyobb burgonyatermelő ország Kína és India. A virágok színe fajtától függően hófehér, halvány rózsaszín, világos-, és mélylila, kék, de sárga is előfordul. Népies nevei: kolompér, kolompércsucsor, pityóka, péra, kukujó, körömpe. A táplálékul szolgáló gumó fehér vagy sárga húsú, lisztes. Megszámlálhatatlan módon elkészíthető a fajtagazdag gumó. A növény éjszaka nő.

Eredete és története

Az Andok magas fennsíkjain Dél-Amerikában az inkák már több ezer éve használták és termesztették. A magas hegyvidék tápanyagszegény talajában nem sok minden termett meg, ezért volt fontos élelmiszer a burgonya. Elődeink még Amerika felfedezése után 100 évvel sem tudtak erről az értékes szántóföldi növényről. Először Spanyolországban jelent meg dísznövényként, ahonnan sokkal később terjedt el Európában. Sok hozzá nem értő ember a levelét és bogyóját fogyasztotta, melynek súlyos, életveszélyes mérgezés lett a vége, ezért bizalmatlanság vette körül a növényt. Sok helyen emiatt a tűz martaléka lett. A hamvadó tűz alól kipiszkált kellemes illatú gumó hívta fel a figyelmét egyik kertésznek arra, hogy milyen érték van a növényben. Ettől kezdve a főúri asztalok eledelei közé tartozott. Más helyeken kizárólag az alsóbb néprétegek fő tápláléka lett, s a kórházakban a szegény betegeket etették vele.



1780-ban a rossz gabonatermés miatt nagy éhínség söpört végig Európában. Nagy Frigyes porosz király tette népeledellé ekkor a burgonyát: ingyen vetőgumót osztott. Kis területen sok ember éhezési problémáját oldották meg vele. A hétéves háborúban egy Parmentier nevű gyógyszerész porosz börtönbe került, ahol a foglyoknak gyakran adtak burgonyát. Kiszabadulása után Lajos király figyelmébe ajánlotta a finom ismeretlent. A francia udvarban rövid, idő alatt népszerű lett: a parasztok hamar átálltak a termesztésére, a király pedig burgonyavirágot hordott a gomblyukában. Parmentier Párizs külvárosában egy elhagyott jelentéktelen területen vetett először burgonyát. A területet katonákkal őriztette, s ezzel felhívta az emberek figyelmét arra, hogy valami nagyon értékes lehet a földben. Az őrök éjszaka elbóbiskoltak, s az emberek nagyban lopni kezdték a burgonyát. Hozzánk a német földről hazatérő diákok tarisznyájában érkezett csemegeként. II. József a felvidéki éhínség idején ingyen osztatta a krumplit, a termelőket pedig adókedvezménnyel támogatta. A parasztok körében népszerűvé vált növényt először földi körtének, majd földi almának hívták. A közkedvelt krumpli elnevezés eredete a német „Grundbirne” szó, vagy inkább a „Kartoffel”.

Hatóanyagai

A burgonya ásványianyagokban és nyomelemekben dús. Fehérjében és keményítőben gazdag, sok magnéziumot, káliumot, foszfátokat, nátriumot, kalciumot, és szelént tartalmaz ideális arányban, amivel kiegyensúlyozza táplálkozásunkban előforduló só-, cukorés zsiradék tartalmat. A gyermekek étrendjében hetente több alkalommal érdemes szerepeltetni. A benne levő kálium elősegíti a víz és azzal együtt a méreganyagok eltávozását, a szervezet átmosását, valamint a tápanyagok eljutását a sejtekhez. A burgonya 100 grammjában 20 mg C vitamin található, ami különösen a héjában van jelen B-vitaminnal, és nyomelemekkel együtt. A B3-vitamin, a niacin fontos szerepet játszik a szénhidrátok, a fehérjék és a zsírok anyagcseréjében. 



A B9-vitamin, vagy fólsav nélkülözhetetlen a vérképzéshez, az idegrendszer ingerületátvivő anyagainak a szintéziséhez, a normális sejtosztódáshoz, valamint csökkenti a születési rendellenességek kockázatát. A cink tartalma a kötőszövetek felépítésében és a hormonok termelésében pótolhatatlan. 100 gramjában 80 kalória van, igen laktató. Bőséges ballasztanyagaival szabályozza a bélműködést, megoldja a székrekedést. A benne levő összetett szénhidrát, a keményítő hosszú lebomlása során jóllakottság érzete mellett glükóz keletkezik, amely ellátja az agy és az idegrendszer sejtjeit energiával, valamint emeli, és szinten tartja a vércukor értékeket, amivel éberré tesz, elűzi a fáradékonyságot, javítja a koncentrálóképességet. A benne levő molibdén és króm jó hatással van a cukor- és húgysavanyagcserére.