Dió, mogyoró, mandula

Gyűjtőnevükön a hazánkban is termesztett héjasok. Magas energiatartalmukból adódóan (2600-3000 KJ) méltán vehetnék fel a versenyt a húsfélékkel, de a fogyasztási szokásainkat - és az árukat - figyelembe véve nálunk inkább csemegeként tarthatók számon. Olajtartalmuk a legmagasabb 50% körüli, de jelentős a 10%-os szénhidrát és a gyümölcsök között kiemelkedő 15-28%-os fehérjetartalmuk. Biológiai értéket képvisel még a fogyasztók számára B és E vitamin tartalmuk. Terméseik nyersen is fogyaszthatók, de az édesipar is nagy mennyiséget használ föl belőlük. A dió és a mandula zölden is szedhető, ekkor kandírozva vagy befőttként készíthetők el, de a likőripari felhasználásuk is jelentős.

Szelídgesztenye

Jelenleg reneszánszát éli. Alapvetően abban különbözik a fentiektől, hogy ez nyersen nem élvezhető, leggyakrabban ezért általában sütik, de főzve is tálalható. Tápértékben is jelentős a különbség, mivel keményítőtartalma a meghatározó (20-25%), fehérje és olajtartalma elenyésző a fentiekhez képest. Cukrászipar is használja, gondoljunk csak a gesztenyepürére.

Pisztácia

Mediterrán területeken élő örökzöld fa, aminek mi leginkább csak magjait ismerjük. Levelei aromás ízűek, köhögéscsillapító hatásúak. Kérgéből kinyerhető gyantájával likőröket, süteményeket ízesítenek, de használják műtárgyak restaurálásához, valamint színészek álszakállának illetve bajuszának felragasztására is.

Kesudió

Legnagyobb mennyiségben Indiában és Brazíliában termesztik ezeket a tizenöt méter magas fákat, melyek évente 50 kg termést is hozhatnak. Vese alakúan görbülő magjait forró olajban, vagy levegőn pörkölik, csak ezután kerülhet forgalomba, mivel nyersen mérgező. Az előkezelés után íze kellemesen selymes lesz. Szintén olaj és fehérjetartalma számottevő. Sózva és cukrozva is fogyasztható, vagy sütemények ízesítésére is alkalmas. További pirítás és darálás után a keleti konyha egyik fűszere. Zsenge levelei zöldségként is elkészíthetőek, olajából ipari feldolgozás után festékeket, lakkokat, ragasztókat, sőt fékbetéteket is gyártanak.

Paradió

Nálunk még alig ismert, de nagyobb áruházakban néha kapható. Termesztése nem jellemző, gyakrabban vad állományokból gyűjtik. Fája 50 méter magasságot is elérheti, termései általában 5-6 cm hosszúak. Érdekessége, hogy 15 hónapig érik, és héja annyira kemény, hogy kikelni csak úgy tud, ha a fásodott burkot rágcsálók megkezdik, vagy akár évekbe is telhet amíg az elkorhad és kiszabadul a csíra. Magja kiváló ízű, de csak rövid ideig lehet tárolni.

Kókuszdió

Mindenki ismeri ennek az egzotikus pálmának a gyümölcsét. A növény 30 méter magas, levelei az öt méteres hosszúságot is elérhetik. A kókuszdió érése 12 hónapot is igénybe vehet, olajtartalma megközelíti a 70%-ot. Maga a "dió" a termés csontmagja. A fásodott, rostos héj alatt található a hófehér táplálószövet, ezen belül pedig a kókuszvíz. Ebből a tápfolyadékból - ami édes ízű- rakódnak ki a zsiradékok a táplálószövetbe, ami kelés esetén a csíra fejlődését biztosítja. A kókuszvíz e kiválási folyamat során teljesen elfogy a magból, helyét egy levegővel teli üreg veszi át, aminek köszönhetően a víz felszínén úszva biztosítja a növény terjedését. A kókusz ehető nyersen, reszeléke fűszer. A kozmetikai ipar is feldolgozza termését, de a növény minden része hasznosítható: a rostos magköpenyből kötelek, durvább szövésű takarók, szőnyegek készülnek, a virágaiból bort, ecetet, szirupokat nyernek, törzse építőanyag. Az érett mag begyűjtése a legegyszerűbb, mivel csak fel kell szedni, ám amíg nem jelentek meg az alacsonyabb kultúrváltozatai, a nyers termések és virágok betakarítása embert próbáló feladat volt, ezért gyakran idomított majmokkal végeztették el a szüretet.

Népszerűségükben nem maradnak le, csak méretekben a következő csemegék, hiszen ezek egynyári növényeken teremnek:

Földimogyoró

Egy dekoratív, közel fél méter magas, sűrűn elágazó növény, ami a vetéstől számított 4-5. hónapra már betakarítható. Érdekessége, hogy virágzás után a magházát (a benne fejlődő magokkal együtt) lenyomja a föld alá, ahol az a gyökerekhez hasonlóan tápanyagokat képes felvenni egy ideig. Így tehát a mogyorószemek a föld felett kezdik életüket, a talajban érnek be, majd (a szüret során) ismét előjönnek a földből. Magjai fehérjében és olajokban gazdagok, általában nyersen vagy pörkölve fogyasztják őket, de van, ahol főzve, köretként tálalják. Cukrozottan török mogyoró készül belőle, és alapanyagául szolgál a kedvelt mogyorókrémeknek. A világon termesztett mennyiség jelentős részéből sütőolajat sajtolnak, és a margaringyártáshoz is nagy mennyiséget használ fel az élelmiszeripar.

Pattogatnivaló kukorica

A magas szénhidráttartalmú magot egy vastag üveges rész veszi körül, amin nem tud kiáramlani a gőz hevítés során. Ennek a tulajdonságának az eredménye, hogy szinte felrobban a hőtől, és térfogata az eredeti többszörösére növekszik.

Tökmag

Ez a kapaszkodó hajtású növény mindenkinek ismerős, hisz a pirított tökmag nem az egyetlen ismert felhasználási módja. A virága hússal töltve vagy tésztába forgatva kisütve is kitűnő étel, de zsenge termései is sokféleképpen elkészíthetőek (tökfőzelék, rántott tök stb.). A magja gyógyhatással is bír, fogyasztásával megelőzhetők némely prosztatabetegségek.

Napraforgómag

A legendás szotyola... Emellett olaját a kozmetikai ipar és minden háziasszony alkalmazza a konyhában. Kevéssé köztudott, de zsenge bimbói az articsókához hasonlóan elkészíthetők. Magjait a népi gyógyászat vizelethajtóként és gyulladásos vesebetegségekben, szárát pedig a papíripar hasznosítja.

Az itt megemlített csemegeként fogyasztható magok csak az ismertebbek, melyek jelenleg kaphatók nálunk, ám a választék folyamatosan bővül. Nassolnivalók, de sok más dologra is jók.