Történelmi áttekintés

4500 éves, a növényt ábrázoló falfestmények feltárásából arra következtethetünk, hogy a salátafélék kertészeti termesztése egészen az Óegyiptomiakig nyúlik vissza. Az első írásos emlékek Hérodotosztól maradtak ránk. Az ő beszámolója szerint a perzsák asztalán találkozott salátával először. Hérodotosz már időszámításunk előtt 430-ban hivatkozik a növény nyugtató hatására, és már termesztett változatokról is említést tesz. Arisztotelész és Galenosz már közkedvelt csemegeként említi. Augusztusz császár valószínűleg ennek a növénynek köszönheti, hogy egy súlyos betegségből felgyógyult. Oltárt is emelt a növény gyógyhatásának tiszteletére. 

A salátafogyasztás és termesztés római közvetítéssel terjedt el Európában. A középkori Európában a kolostorkertekben tűnik fel laza levélzetű változata. A spanyol hódítók, többek közt Kolumbusz juttatják el a Karib szigetekre. A latin országokban a megnyúlt levelű változatokat kedvelik ma is. Utoljára megjelenő nemes változata a fejessaláta. A saláta-félék nemesítésében döntő fontosságú a növekedési erély, a gyökerek stabilitása, a betegségekkel szembeni ellenállás és a stressztűrés. Eredendően viszonylag alacsony a tápértéke, de az új fajták magas vitamin- és ásványi anyag tartalommal rendelkeznek.

Minden saláták anyja

A keszegsaláta a levélsaláták ősanyja. Bár gyom, alternatív salátaként fogyasztható. A növény friss levele, virága ehető, az idősebb növény levele azonban keserű. Mint később látni fogjuk, gyógynövényként is gyűjthető. Ezért nem árt, ha megismerjük botanikáját. Nagyon hasonlít a pongyolapitypanghoz és a csorbókához. Legfőbb ismertetőjegye, hogy a növényen nem alakul ki a jellegzetes levélfej. Ehelyett ősszel hosszú karógyökeret, és jellegzetes levélrozettát fejleszt, amely áttelel. A következő nyáron szárba szökken, apró sárgás virágai júliustól augusztusig virágzanak. Ekkor a növény magasra törő, elágazó. Magvait repítőszőrzet segítségével szórja szét.

Érdekessége, hogy levelei úgy helyezkednek el, hogy lemezeiket csak a felkelő és lenyugvó nap sugarai érik, az erősebb fényű sugarak csak felső élüket érintik, így természetszerűleg ÉD-i irányt foglalnak el. Ezért kompasz (iránytű)-növénynek is nevezik. A pongyolapitypangtól és a szelíd csorbókától az alsó levelek levélerén sorjázó szőrképletek különböztetik meg. A levél, szár, gyökér sérüléskor tejnedvet bocsát ki. A tejnedv biológiailag aktív, gyógyhatású anyagokat tartalmaz.

Saláta tejnedv

A tejnedvtermelés az összes nyelves virágzatúak (Ligulifolae) alcsaládjába tartozó növényre jellemző. Így a salátafélék is tejnedvet bocsátanak ki, ha a levél, vagy a szár megsérül. Különösen jól megfigyelhető ez a szárcsomóknál. A tejnedv többek közt laktuka savat, laktukopikrint, laktucint, azaz laktonokat tartalmaz. A tejnedv felelős egyébként a saláta keserű ízéért. A salátafélék tejnedve, amely legintenzívebben virágzáskor termelődik, nem csak emésztésserkentő, hanem nyugtató, altató, fájdalomcsillapító hatású is. 

A szárított tejnedvet saláta ópiumnak is nevezik. Ez az elnevezés az ókori természettudóstól és katonától, Dioszkoridésztől származik. A tejnedvet az egyiptomiak kifejezetten afrodiziákumként használták. Külsőleg alkalmazva szemölcsirtóként ismert. A virágfejből gyengéden, többszörösen kipréselt tejnedvet porcelánedénybe gyűjtik, amely ott besűrűsödik, végül az edényből kivéve szárítással megszilárdul. Adagolása: 1 gramm por formában vagy 30-60 csepp tinktúra. A friss tejnedvből néhány csepp elegendő, amit teához adagolhatunk.

A legtöbb tejnedvet a keszegsaláta tartalmazza, majd csökkenő mértékben az alábbiak: Lactuca. scariola, L. altissima, L. canadensis, L. sativa. Bár a fejessalátában (L. sativa) található a legkevesebb tejnedv, levelét még így is felhasználhatjuk égési sérülések vagy a kézfej kiszáradásának kezelésére.

A saláta, mint levélzöldség

A saláta magas tápértékű levélzöldség. C-vitamin tartalma magas, százgrammonként 30-40 milligramm. Továbbá sok B-vitamint, karotint, különböző ásványi sókat, többek között foszfort, vasat tartalmaz. Kitűnő ízanyagai jótékonyan hatnak a gyomorműködésre. A salátafélék K vitamin tartalma fontos szerepet játszik az időskori csontritkulás megelőzésében. Kutatók összefüggést találtak a combnyaktörés fellépésének csökkenése és a K vitaminban gazdag étrend között. 

Ugyanakkor a fejessaláta az egyik legnagyobb rizikót jelentő hazai zöldségféle. Leveleibe ugyanis azonnal beépülnek a vegyszermaradványok. Túlzott műtrágyázáskor a levelek nitrát tartalma emelkedhet meg. Az utolsó nyilvánosságra hozott adatok 1997-ből származnak, amikor a hazai primőr fejessaláták 10 százaléka tartalmazott egészségre káros mértékű szermaradékot, és további 20 százalék engedéllyel nem rendelkező, a termelői fegyelmezetlenséget jelző „feketetechnológiát”, azaz illegálisan használt szereket.