A recept egyszerű
Negyed kilogramm lisztet, egy tojással és vízzel simára, keményre összegyúrunk. Pihentetjük kicsit, kinyújtjuk, kicsit szikkasztjuk, majd formázzuk, vágjuk. Ha frissen, egyből megfőzzük, akkor az előbbi mennyiséghez egy csapott kávéskanál sót is keverjünk. A lisztből legjobb a teljes kiőrlésű, így a szénhidrátokon kívül értékesebb tápanyagokhoz, ásványi anyagokhoz is jutunk. A tésztából a tojást is kihagyhatjuk, de hogy emiatt ne legyen sápadt, színesítésként használhatunk sáfrányt, sáfrányos szeklice főzetet, vagy olajon kissé megpirított piros-paprikát…
Végtelen sok variáció
Bár ezt szoktuk meg, de nem feltétlenül kell a tésztának semleges ízűnek lennie. Szinte bármilyen fűszert belekeverhetünk: péppé turmixolt vöröshagymát, fokhagymát, sárgarépát, petrezselymet, céklát, zellert…
Ezek színezik és ízesítik a tésztát. Ha szárított fűszereket használunk, akkor egyszerűen hozzákeverjük ezeket az alaprecept szerinti hozzávalókhoz. Ha az ízesítőanyag nedves, turmixolt friss növényi rész, akkor ennyivel kevesebb vizet használunk fel a tészta gyúrásakor.
Nem csak fűszereket, gyógynövényeket is használhatunk a tészta ízesítésére: cickafarkat, rozmaringot, csalánt.
Szárítás
Régebben, amikor nyár végén sok tojást tojtak a tyúkok, akkor a téli szűkebb időszakra előre is elkészítették a háziasszonyok a tésztákat. Szárítással, és helyes tárolással sokáig eltarthatók. A szárításra szánt tésztába soha ne tegyünk sót! A meggyúrt és kinyújtott tésztát csak akkor vágjuk fel, amikor már kissé megszikkadt, ellenkező esetben szárítás közben összetapadnak a darabok. A kész tésztát meleg, szellős, árnyékos helyen szárítsuk, többször megforgatva.
A száraz tésztát ne tároljuk műanyag zacskóban, vagy teljesen lezárt dobozokban, mert a hőingadozástól abban pára képződhet, és emiatt megromolhat a tésztánk. (Akkor pedig nem tehetünk mást, mint átcímkézzük a szavatossági dátumát…)
Főzés
A tésztát többnyire forrásban lévő, sós bő vízben főzzük. Ha megfőtt leszűrjük, hideg vízzel átöblítjük, lecsurgatjuk, majd forró olajban megforgatjuk, így kihűlve sem tapad össze. Forrástól számítva néhány perc elegendő az elkészítéséhez, ezért a levesbetétet soha ne a levessel együtt főzzük, mert annyi idő alatt szétfő. Külön készítsük el, és csak tálaláskor keverjük a levesbe.
A forma is lényeges
Az alaprecept mint láthatjuk nagyon egyszerű, ám attól függően, hogy milyenre formázzuk, nagyon sokféle tésztánk lehet.
METÉLT: gyufametéltnek is nevezik. Nem nyújtjuk túl
vékonyra, csak kb. 1-
LASKA: csíknak is levezik. A tésztát vékonyra nyújtjuk,
és 5-
KOCKA: más néven cvekedli. A vékonyra nyújtott tésztát
10-
EPERLEVÉL: ugyanaz, mint az előbbi, csak derelyeszaggatóval cakkos szélűvé varázsoljuk.
LEBBENCS, CSUSZA: a vékonyra nyújtott tésztát egészben megszárítjuk, majd nagy darabokra tördeljük. Ha frissen készül, akkor tépkedjük. A lebbencstésztát főzés előtt olajon (vagy hagyományosan zsírban) megpirítjuk. Annyi lében főzzük (kivéve a levesnél) amit be is szív, mialatt megpuhul. Csuszának, levesbetétnek, egytálételek köreteként is használható.
TARHONYA: reszelt tészta. A tésztát keményebbre gyúrjuk és durva reszelőn lereszeljük. Az előbbihez hasonlóan pirítás után kevés vízben főzzük.
CSIPETKE: a tésztából kis darabokat csippentünk ki. Vagy egyből forró vízbe rakva megfőzzük, vagy szárításhoz (mivel ez vastagabb a többinél) egy rétegben kiterítjük.
CSIGA: apró, két centiméteres darabokra vágjuk és recés lapon egyesével vékony pálcára sodorjuk. Így alakul ki bordás felülete
ÜVEGTÉSZTA: a cérnametélthez hasonló, szójalisztből készül, átlátszó tészta. A kínai ételek egyik klasszikus körete. Nagyon kevés főzést igényel, akár az is elegendő, ha leöntjük forró vízzel, és fedő alatt hagyjuk megpuhulni.
RIZSTÉSZTA: szintén ázsiai eredetű, általában kockatészta formájú, alapanyaga a rizsliszt.