A bio-növényvédelmi módszerek egyike, hogy növényekből készült főzetekkel, vagy erjesztett levekkel permetezünk, a másik lehetőség pedig a növénytársítás. Ekkor úgy válogatjuk meg az egymás közelébe ültetett növények fajösszetételét, hogy azok pozitív hatást gyakoroljanak a másik fejlődésére, például riasztóan hassanak a szomszédos növények kártevőire, kórokozóira.

Egy kert nem csak akkor lehet szép, ha távoli területek, nálunk tájidegen fajaival telepítjük be, hanem a hazánkban élő vadvirágok is díszei lehetnek házunk tájának. Ezek a fajok már hosszú ideje a Kárpát-medence lakói, így volt idejük alkalmazkodni az itteni környezeti viszonyokhoz, és többségük a kártevők, kórokozók rohamát is sokkal jobban állja, mint messziről érkezett társaik. 

A bio-védőnövényként használható fajok is hasonló erényekkel bírnak. Ha pedig az igényesebb, az itteni környezethez kevésbé alkalmazkodott fajok közelében kapnak helyet, akkor jelentősen hozzájárulhatnak azok optimális fejlődéséhez azzal, hogy némelyek elűznek bizonyos kártevőket.

A társításnál alkalmazott védőnövények egyike-másika fűszer, vagy éppen zöldségnövény. Nem kell idegenkednünk azonban ezek díszkerti alkalmazásától sem, hiszen ha jól megtaláljuk az arányokat akkor nemhogy rontják, hanem éppen ellenkezőleg, akár javíthatják, változatosabbá tehetik a kert összképét.

A nálunk egynyáriként tartott, mérgező magvú ricinust (Ricinus communis) a házilegyek elkerülik, ezért a komposzttároló, vagy a háziállatok óljainak környékén lehet segítségünkre a légyűzésben. A sarkantyúka (Tropaeolum majus) és a bársonyvirágok (Tagetes patula, T. erecta) fajtái a fonálférgeket tartják távol, amellett, hogy díszítenek is. 

A borágó (Borago officinalis) elsősorban gyógynövényként ismert, ám a biokertben más haszna is van: szőrös levelei miatt elkerülik a csigák. A dolgunk csak annyi, hogy körbeültetjük vele azokat a fajokat, amelyeket előnyben részesítenek étkezéseikkor ezek a puhatestű állatok. A csiga a száraz faszénporon sem szívesen megy át, így csigainváziókor érdemes körbeszórni ezzel a védelemre szoruló növényeket.

A fokhagyma (Allium sativum) riasztja az egereket, a fonálférgeket. A többi hagymafajjal együtt ez is használható növénytársításban a szürkepenész ellen. 

Sokoldalúan felhasználható permetleveket is készíthetünk növényeinknek növényeinkből, és néhány háztartási szerből. Íme néhány példa, könnyen elkészíthető recept:

Permet hernyók ellen

Fél kilogramm kenőszappant és fél liter denaturált szeszt keverjünk össze 10 liter vízzel, egy evőkanál mésszel, és ugyanennyi sóval.

Csalánnal a levéltetvek és takácsatkák ellen

5 kilogramm friss, vagy 1 kilogramm szárított nagy csalánt (Urtica dioica) összetörünk, és 50 liter vízben két hétig állni hagyunk. Szűrés után ebből a léből egy liternyit, tíz liter vízzel felhígítunk, és már permetezhetünk is vele. Tetvek ellen hatásos még a páfrányfélék leve, valamint a kamilla (Matricaria chamomilla) főzete is.

Baktériumos betegségekre

Egyes gyomokat is a szolgálatunkba állíthatunk. 30 gramm gilisztaűző varádicsot (Tanacetum vulgare) egy liter vízben 3-4 napig áztatunk. Ezt két liter vízzel tovább hígítjuk, és permetszerként már használhatjuk is.

Hogy a káposztalepke ne a mi káposztánkra petézzen

Két maréknyi friss paradicsomhajtást zúzzunk szét, és áztassuk két óra hosszat két liter vízben. Szűrés után ezzel bőven permetezzük be káposztaféléink leveleit (fejes-, és kelkáposzták, karalábé, bimbóskel, brokkoli, stb.). A káposztalepkék el fogják kerülni, az így illatosított növényeket.

Nagyanyáink kertet óvó módszereit még hosszan sorolhatnánk. A sóskából készített lével a csonthéjas fák sebeit kezelték elődeink. Gombabetegségek ellen a méhek által termelt propoliszból készített permettel védekeztek. Molyok ellen dohányt alkalmaztak, a drótférgeket pedig – melyek gyökérzöldségeink megkeserítői – burgonyával ritkították. A félbe vágott krumplikat a vágási felülettel lefelé a talajra helyezték. Amikor ebbe belemásztak a drótférgek, akkor elégették.

Mivel növényeink érzékenysége fajonként, fajtánként változó, ezért mielőtt mindent lepermetezünk a fenti „csodaszerekkel”, előbb kisebb felületen végezzünk permetezési próbát Így megismerhetjük a hatást: az éppen kezelt növény és az adott kártevő reakcióját is. Ha mindez várakozásainknak megfelel, csak akkor kezeljük a teljes állományt!