Az első ilyen praktika a leveszöldségek felhasználásához kapcsolódik. Aki nem fagyasztott, hanem friss sárgarépa-, petrezselyem-, pasztinákgyökeret vagy zellergumót vásárol és a rügy alatt 2-3 centiméterrel vágja le a levesbevalót, a fennmaradó részbol pár nap alatt levélzöldséget állíthat elő. Csak vízbe, vagy nedves homokba kell helyezni, és ablak mellé rakni. Szobahőmérsékleten rövidesen kihajt. Bár az így "termesztett" levelek a szegényes téli napfény miatt nem vetekszenek a nyári dús zöldséglombbal, de legalább a frissesség és a vegyszermentesség garantált.

Ha több zöldségmagunk van otthon, mint amennyit tavasszal el tudnánk vetni a kertbe kicsíráztathatjuk azokat. Amellett, hogy kiváló vitaminforrás a frissen fogyasztható csíra, előállítása is egyszerű. Egy tálcára szórva a magvakat, naponta két három alkalommal vízzel öblítsük át, az eredmény pedig 3-6 nap múlva már megkóstolható. Csíráztatásra természetesen csak vegyszermentes magok megfelelőek, a fajokat illetően pedig nyersen vagy párolva ízletes a búza, árpa, zab, rizs, rozs, köles, kukorica, len, szezám, tök, napraforgó, lucerna, fehér mustár, retek, és a zsázsa. Alkalmas még csírazöldségnek a lencse, bab, borsó, szója is, de ezeket csak rövid főzés után fogyasszuk. Tálalhatjuk a csírákat főzelékként, saláták kiegészítői lehetnek, de körözöttbe keverve vagy vajaskenyérre szórva is finomak.

Téli időszakban sok diót, mogyorót fogyasztunk. Pucolás után a héjakat zacskóba téve kalapáccsal apró darabokra törhetjük, és a virágcserepek földjét beszórhatjuk vele. Ahogy a kertek talaján manapság divatos aprított fenyőkéreg, ez is 2-3 év alatt bomlik le, addig pedig jól mutat.

A déligyümölcsök közül a citrusok héját többféleképpen használhatjuk. Ha a citrom, narancs, grapefruit vagy lime héját lereszeljük (csak a színes részt), rövid szárítás után kristálycukorral keverve süteményeket díszíthetünk vele. A citrom és narancshéjat - felaprítva kis csíkokra - kevés vízben pár perc alatt puhára főzhetjük. Lecsurgatás után cukorral elkeverve néhány nap múlva kész a kellemes ízű édes citrushéj, ami magában vagy tejszínhabbal fogyasztva kitűnő, bár nem kalóriaszegény desszert. A megmaradó nedves cukor pedig átveszi a héj illóolajait ezért kiváló teaízesítő. A frissen lefejtett héjak szegfűszeggel teleszúrkálva, vagy anélkül a radiátor környékére téve frissítik a szoba levegőjét. A kimaradt friss citromlé, kamillaforrázattal elkeverve a szűke hajnak gyönyörű fényt ad, ha hajmosás után ezzel bekenjük. Ezt gyakran nem célszerű használni és mindig alaposan le kell öblíteni, mert a citrom savassága - főleg ha kevéssé hígítottuk csupán- a fejbort irritálhatja.

Megeshet, hogy az ősszel vásárolt alma romlásnak indult a picénkben - hiába mondták jól tárolhatónak - almaecet még készülhet belőle. A romlott részek eltávolítása után daráljuk le és tegyük egy nagy üvegbe. Öntsünk rá annyi forró szirupot (10 liter vízhez 0,9-1 kg cukor vagy méz), hogy pépszerű legyen. Tüllel lekötve tároljuk egyenletesen meleg, sötét helyen és naponta keverjük meg. 10-14 nap múlva már szűrhetjük is első saját készítésű ecetünket.

Sok időt vesz el a krumpli pucolás egy háziasszony életéből és nem is tartozik a kedvenc elfoglaltságok közé. A burgonyából készült étel sokkal egészségesebb, ha héjastól készítjük el, csak alaposan mossuk meg és dörzsöljük át kefével (ezt a módszert sokan csak nyáron az újburgonyánál alkalmazzák, pedig a tárolásinál éppúgy lehet). Eleinte biztosan furcsa lesz, de idő és alapanyag-kímélő megoldás, továbbá az ételben is karakteresebb lesz az íze, ezáltal jobban érvényesül.

A többször használt szennyezett étolajat egy zeolit tartalmú derolin nevű anyaggal deríthetjük, tehetjük újra használhatóvá. Ezzel a darabos részek kiszűrésén túl az idegen ízeket, szagokat és káros égéstermékeket is közömbösítjük.

A felsorolás még folytatható, de ennyiből is kitűnik, hogy nem minden hulladék, vagy feleslegesnek tűnő dolog szemét, csak kis türelem és ötlet kérdése az újrafelhasználás.