Séta a téli erdőben

2014-12-18 11:12:10 | Módosítva: 2014-12-18 11:23:11

Karácsony környékén járunk, fázós, hideg, ködös napokat élünk. Jólesik
ilyenkor a meleg szobában tenni-venni, mégis erdei sétára hívjuk az Olvasót!

A természet gyönyörű, szabadba csábít csodás színeivel, illataival, a friss levegővel, és ha nyitott szemmel járunk, bizony számos kincset begyűjthetünk egy-egy séta vagy nagyobb hegyi túra során. Hazánkban szinte mindenütt megtalálható a kökény, a naspolya, a madárberkenye és a csipkebogyó. Érdemes belőlük hazavinni, mert számos jótékony hatásukon kívül színesebbé varázsolhatjuk velük étrendünket, ünnepeinket. Készíthetünk belőlük különleges, egyedi ajándékokat, a fogyasztásra nem alkalmas terméseket, ágakat pedig felhasználhatjuk otthonunk ünnepi díszítésére. Arra azonban ügyeljünk, hogy a gyűjtési-szedési szabályokat maximálisan tartsuk be! 

A kökény (Prunus spinosa) a szilvák vad rokona, 2-3 m magasra növő, gyakran áthatolhatatlan bozótot alkotó tövises cserje. Szedéséhez nem kevés elszántságra és bátorságra, meg némi segédeszközökre van szükség. Termése októberre érik be és akár egész télen gyűjthető. Plínius, Szent Hildegard és Hieronymus Bock is említést tesznek írásaikban a kökényről. Egyértelműen gyógyító hatású növényként írják le: bélfertőzésekre, kólikára, köszvényre, hasmenésre alkalmazták. Általában borban vagy mézben áztatták, de gyakran a szárított bogyókkal gyógyítottak.
A kökény a kelta fanaptárban is megjelenik, Beltane ünnepének (vagyis a nyár kezdetének) jelképe. Sötét kérge és tüskés volta miatt szerencsétlenséget hozó növénynek tartották. A kökény termése cseranyagokat, szerves savakat, C-vitamint tartalmaz. A belőle készült lekvár gyomorerősítő, étvágygerjesztő hatású.
Ha a kertben lepotyogott almákat összeszedtük, felkockázva hozzáadhatjuk a kökényhez. Mézzel sűrűre főzzük az egészet. Remek állagú, jó ízű lekvár kerekedethet belőle, palacsintába töltve a legfinomabb. A híres sternenfelsi füvesboszorkány kökénylikőrjét is elkészíthetjük, az ajánláso szerint az adventi ünnepek kezdetére érhet be. Nos, az idén ez már nem lesz készen adventig, de karácsonyig még elkészülhet.

Megéri a fáradtságot!

A recept: 1,5 kilogramm kökényt egy nagyobb fazékba vagy egy 5 literes üvegbe tesszük. Felöntjük annyi forró vízzel, amennyi pont ellepi és egy éjszaka állni hagyjuk. Másnap reggelre a bogyók kipukkadnak, így nem kell őket egyenként megszurkálni. Szórjunk 1,5 kilogramm barna kandiscukrot a gyümölcsre és hagyjuk újabb éjszakát pihenni. A következő napon 3 rúd fahéjat, egy hosszában félbevágott vanília-rudat adunk hozzá és az egészet felöntjük száraz ginnel, az üveg pereméig. 4-6 hetes érlelési idő után mély kárminvörös színű lesz az ital, ekkor átszűrhető. Hideg téli napokon belső meleggel hálálja meg munkánkat! A visszamaradt kökény sültek mellé mártásnak, vagy gyümölcssalátába is felhasználható. 


A madárberkenye (Sorbus aucuparia) középhegységeink, magasabban fekvő hűvös erdeink szélén élő fa. Érett terméseit legjobb az első fagyok után szedni. Leggyakrabban lekvár készül belőle, a következő módon: a bogyókat kevés vízzel puhára főzzük, átszűrjük, azonos mennyiségű cukor és kevés fehérbor hozzáadásával sűrűre felfőzzük. Étvágytalanság, gyomorproblémák, gyomorsavtermelés beszabályozására ajánlott a fogyasztása. Az érett termések cseranyagokat, szerves savakat, C-vitamint tartalmaznak.
A berkenye szintén fellelhető a kelta fanaptárban, a kelta év második hónapját (Luis) nevezték el róla. Dioszkoridész, Szent Hildegard és Bock is hasfogóként ajánlják a berkenye termését. Nyersen okozhat enyhébb lefolyású mérgezéseket, ezért inkább főzve vagy szárítva fogyasszuk.


A gyepűrózsa (Rosa canina) talán a legismertebb gyógynövényeink közé tartozik. Európa-szerte elterjedt, nálunk is, az ország bármely részén megtalálható vadon és kertekben egyaránt. Érett bogyóit az első fagyok után gyűjtjük.


A csipkebogyó gyógyhatásairól már Dioszkoridész és Szent Hildegard is említést tesznek. Mindketten igen erős gyógyító hatást tulajdonítottak e növénynek. A csipkebogyó sok A-, C-, B1-, B2-, K- és P-vitamint tartalmaz, ezen kívül savakat, ásványi anyagokat, flavonoidokat, cseranyagokat és cukrot. Az érett bogyókból macerálással (áztatással) készült tea náthás, lázas állapotokban kiegészítő kezelésre szolgál, C-vitamintartalma miatt immunerősítő, roboráló, gyenge has- és vízhajtó hatású, vesekő, vesehomok kezelésére kiváló. A bogyók főzete nehezen gyógyuló sebek külső-belső kezelésére is hasznos.
Ismerjék meg a fahéjolajjal készülő CSIPKEBOGYÓLIKŐR elkészítésének titkát:
40 deka csipkebogyót alaposan megtisztítunk magjaitól, szőrétől, szárától, majd tálba rakjuk. 20 deka kandiscukorral megszórjuk és egy éjszakán át állni hagyjuk. Másnap az egész keveréket 10 friss citromfű levéllel, 1 rúd fahéjjal, fél citrom héjával (egész és nem reszelt héjat használunk), üvegbe rakjuk és felöntjük 1 liter konyakkal vagy gyümölcspálinkával. Mielőtt lezárjuk, 10 csepp fahéjolajat adunk hozzá. Ügyeljünk arra, hogy az olaj patikatisztaságú legyen, ne szintetikus!
8 hétig világos, meleg helyen érleljük. Az átszűrést követően csipkebogyóágakkal, fahéjrúddal díszített üvegekben tároljuk és akár ajándékba is adhatjuk. Emésztést segítő hatása miatt gyógyitalként, de száraz fehérborral vagy pezsgővel keverve is fogyaszthatjuk, sőt desszertek ízesítésére is használhatjuk ezt a különlegesen finom italt.


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.