Ezek a gyógymódok sokszor többet ártottak, mint használtak. Az ember kezdetben a környezetében talált táplálékai fogyasztása során jöhetett rá azok jótékony tulajdonságaira. Később ezek a tapasztalatok generációról generációra szálltak, majd megjelentek a sámánok, varázslók. Ők eleinte inkább csak varázslatok részeként, majd egyre professzi­onálisabban adagolták a gyógynövényeket betegeiknek. 

A legrégebbi növényleírások az ókori Babilon ékírásos agyagtábláiról származnak az időszámítás előtti negyedik évezredből. A következő fontos állomás az ókori Egyiptom. Az ott élők legtöbb gyógyszerüket növényekből készítették. Például a fejfájást a fejbőrbe dörzsölt borókabogyó, üröm, méz és koriander keverékével gyógyították. Egy időszámítás előtti 16. századból fennmaradt papirusztekercs már több mint 700 állati-, és növényi hatóanyagot említ. A fokhagyma, aloé már ezekben az időkben is használatosak voltak.

A kínaiak is fejlett orvostudománnyal rendelkeztek, 2000 éve keletkezett receptjeik még manapság is helytállóak. A jing és jang harmóniája volt az egészség feltétele, a betegség szerintük e harmónia felbomlásakor keletkezett. A tradicionális kínai orvoslás több ezer gyógynövényt ismer, melyek hatásainak igazolása még ma is folyik.

A világ egyik legelterjedtebb és legkedveltebb gyógynövénye a teafa (Camellia sinensis) is őshonos ott. A teacserje felfedezése a híres Sen Nang kínai császár (i. e.: 2700 körül) nevéhez fűződik: a legenda szerint úgy ismerte meg a növényt, hogy a csészéjében lévő forró vízbe a szél egy tealevelet fújt. Azóta tartja magát a mondás: „Azért iszik az ember teát, hogy feledje a világ baját.”

A tea termesztéséről, feldolgozásáról és a teakészítés módjairól a IV. századtól ren­delkezünk írásos emlékekkel. Ekkortól bizonyítható ugyanis, hogy élénkítő, élvezeti ital­ként fogyasztották. Ezt megelőzően valószínűleg csak gyógyászati célokra alkalmazhat­ták. A teaivás szokása eleinte a buddhista szertartás része volt, a VI. században került a hagyomány Japánba, két évszázaddal később Indiába, majd Indonéziába.

A kínaiak évezredek során sokféle célra használták a tealevelekből készült forrázatot és főzetet, többek között:

– fejfájás,

– kelés,

– tumor,

– hólyagbántalom,

– hasmenés és vérhas,

– valamint melltáji gyulladás ellen.

Az utóbbi néhány évben napvilágot látott tanulmányok szerint a rendszeres teafogyasztás csökkenheti a nyelőcső-, a száj-, a gyomor-, a hasnyálmirigy- és a bélrák előfordulásának gyakoriságát.

A galénoszi négy testnedv elméletére épül a kolostori gyógyászat (humánpatológia). Macer, Hildegard von Bingen nevei még ma is híresek, receptjeik beváltak. Paracelsus szerint „A természet, ahogy tőle telik, megjelöl minden növényt, hogy mire használható.” Az egyes gyógynövényeket a kor igénye szerint használták, jól példázza ezt a kocsányos tölgy felhasználása is.

Általánosságban kérgének, gubacsának illetve levelének főzetével belsőleg hasmenést, bélvérzést, külsőleg torokgyulladást, égetett és vágott sebeket, aranyeres csomót gyógyí­tottak. Kérgét eredetileg a bőr cserzéséhez használták. Kérge főzetével egykoron a tuberkolózist kezelték. A háborús és szegény időkben makkját megőrölve pótkávéként és liszt­ként használták. Jelenleg az orvostudomány porrá őrölve orrvérzést csillapító tamponokhoz használja.

Magyarország gyógynövény nagyhatalom (lehetne)

Hazánkban igen gyakoriak és sokfélék a gyógynövények szerencsés éghajlati fekvé­sünknek köszönhetően. Világviszonylatban is a gyógynövényekben leggazdagabb országok közé tartozunk. Őshonos növényeink közé tartozik többek között a vad kakukkfű, a pongyola pitypang, a paraj libatop, a mezei sóska, a közönséges tyúkhúr, a madársóska, a kerek repkény, a mezei katáng, a közönséges cickafark, a mezei katángkóró, számos mentafaj, a kocsányos tölgy, a nagy-, és a lándzsás levelű útifű, valamint a nagy csalán. A Dunántúli-dombság vidékein és a Tihanyi-félszigeten nagy múltja van a levendula-, és az édesmandula-termesztésnek is. Magyarországon több mint háromszáz őshonos gyógy-növényfaj él, de sajnos sokan a kihalás szélén állnak és sokukat a mai emberek már nem is ismerik.

Sok száz évet megélt ember iszik például citromfű teát. A citromfűnek - mint gyógynövé­nynek - az ereje a stressz oldásban rejlik. Stresszoldó (enyhe) nyugtató növények pl. a citromfű, a macskagyökér, a kakukkfű, az orbáncfű, a levendula, a kálmos gyökér, a kankalin, a vasfű.

Gyógynövényekkel a rák ellen

A gyógynövényeknek nem csak oldataik, főzeteik gyógyító hatásúak, de a vele, illetve belőle készült ételek is. Hippokratész szerint „Gyógyszered legyen az ételed, s ételed legyen a gyógyszered”. Ki hinné például, hogy az egyszerű fokhagymás pirítós rákellenes hatású?! Pedig a fokhagyma (Allium sativa) és a vöröshagyma (Allium cepa) bizonyítottan rákellenes hatású gyógynövények. Ezt a bennük megtalálható allicinnek köszönhetik. A porcsinfélék is kitűnő harcosoknak bizonyultak a rák ellen, amelyekben nemcsak antioxidáns vitaminok (C-, E- és K-vitamin), valamint béta-karotin fordul elő, hanem ugyanilyen hatású pszoralének is. Az antioxidáns vitaminok megkötik a szabadgyököket (ezzel életün­ket is hosszabbítják), amelyek rákkelő hatásúak. Lehetőség szerint a C vitaminban gazdag rákellenes növényeket (pl. porcsinfélék, fokhagyma zöldje) nyersen fogyasszuk, mert a főzés során értékes C vitamin tartalmuk elveszik. Fontos rákellenes gyógynövény a gyermekláncfű, a mezei katáng, a tyúkhúr, a mályva, a vízitorma, a csalán és a mustár zöldje is. A citrusfélék héja gazdag limonénben, ami megfékezi a rák terjedését. Amikor Angliában a hasnyálmirigy- és a vastagbélrák ellen kipróbálták, gátolta e daganatok növe­kedését.

Számos hatásos teakeverék készült gyógynövényekből a rák ellen. Egy ilyen keverék például a következő növényi részekből készül: a kúpvirág gyökere, aranygyökér, örökzöld tölgy, a jerikói lonc virága, az aranyvessző virága, aráliagyökér, a fodros sóska gyökere, amerikai ginszeng, gyömbérgyökér, fahéjgally, édesgyökér.

Míg a kúpvirág gyökerének hatóanyagai a védekezési rendszert erősítik, addig a többi növény aktív anyagai gátolják a rák kialakulását, illetve akadályozzák a növekedését.

Számos gyógynövény, mint például az angelikafű igen ellentmondásos a rákkal szemben kifejtett hatásaiban, mert egyes hatóanyagai rákellenesek, míg mások épp ellenkezőleg: segítik a rák kialakulását.

Gyógynövények felhasználása és termesztése Magyarországon és az Európai Unióban

A XXI. századot a gyógynövény-felhasználás reneszánszának tartják, amikor a hétközna­pi emberek újra felismerik a gyógynövények hasznosságát és élnek is vele. 

A gyógynövények felhasználásának egyik nagy területe az élelmiszeripar, ahol érzékelhető a természetességre törekvés, a bioélelmiszerek fogyasztása egyre népszerűbb. Ezen a területen egyébként is nagy hagyományokkal rendelkeznek a gyógynövények - gondol­junk csak a fűszerekre, hiszen az ismert fűszernövények szinte kivétel nélkül gyógynövé­nyek is (pl. köménymag, kakukkfű, ánizs, koriander, fokhagyma stb.). Divatba jöttek a ke­let-ázsiai és a mediterrán fűszernövények, melyek egyben gyógynövények is. (pl.: indiai citromfű).

Szintén egyre nagyobb szerepük van a gyógynövényeknek a kozmetikumok és a háztar­tási anyagok világában. A bőrbarát, természetes összetevők iránti növekvő igény arról győzi meg a különböző kozmetikai, illetve vegyipari gyártókat, hogy minél több gyógy-növényi alapanyagot és hatóanyagot építsenek be termékeikbe. Egyre több ember szenved allergiában, ezért is fontos a természethez való visszatérés.

A szépségiparban egyre gyakoribbak a gyógynövényes kozmetikumok. Szinte minden harmadik arcápoló krém, fogkrém sampon reklámjában gyógyfüveket láthatunk.

Ezeknek a felhasználásuk viszont nem számít újdonságnak. Épp ellenkezőleg, évezredes tradíciókkal büszkélkedhet. A sötét hajat hennával festették, a világosat kamillaforrázattal öblítették. Zsíros bőrre cickafarkos készítményeket alkalmaztak már több száz éve is.

Sokan készítenek gyógynövényekből komposztot, levéltetvek elleni házi permetezőszert és jótékony hatású tápoldatokat. Így gyógynövények használhatók fel gyógynövények gondozására. A cukormoszatból készült szerves trágya magas nyomelem tartalma miatt igen népszerű a biokertészek közében. Felhasználják még rágógumi gyártásához, fagylalt sűrítésére, hajlakkhoz, vízlágyítót is készítenek belőle. A hagyományos kínai orvoslásban duzzadt nyirokcsomó és rákos daganat elmulasztására használják.

Az orvoslás elfogadottságával párhuzamosan az elmúlt években látványos módon előretört a tradicionális gyógyítás, a gyógynövények kultúrája: az USA gyógyszerhatósága által készített felmérés szerint az USA lakosságának 20-40 %-a fogyaszt napi rendszeres­séggel valamilyen vitaminkészítményt és/vagy növényi kivonatot. A rendszeresen gyógy-szert szedők közül sokan használnak párhuzamosan gyógynövény-termékeket is egész­ségi állapotuk javítása céljából. A nagy gyógynövényfogyasztók közé tartozik Japán és Németország is.

Az Internet segítségével Magyarországon csak a Google keresővel 236 000 oldal (gyógy-növény keresőszóval), német nyelvterületen 3 060 000! oldal (Kräuter keresőszóval), angolszász nyelvterületen 1 350 000! oldal (herb keresőszóval) áll rendelkezésre az érdeklődők számára a gyógynövényekkel kapcsolatosan.

Problémának tartom, hogy nagyon szűk fogyasztói körben terjedtek csak el a gyógynövé­nyek, így inkább nők és az idősebb korosztályból valók élnek használatukkal.

Magyarországon egész iparág épült az utóbbi években a természetes alapú egészségmegőrzésre. Gombamód nőttek ki a wellness és fitoterápiás stúdiók, bioboltok, alternatív egészségközpontok. Magyarországon több mint 150 ezer ember foglalkoztatását biztosítja a gyógy- és fűszernövény szakágazat. Fontossága kettős: a vidéki munkahelyteremtésben és a lakosság megtartásában, valamint az egészségügyi színvonal, a betegségmegelőzés javításában gyógynövényekkel.