Tövisekkel felfegyverkezve
E növények többnyire Amerika száraz területeiről származnak. Száruk víztárolásra alkalmassá alakult át, leveleik pedig tövisekké módosultak. Ennek két előnye is van a növény szempontjából. Levél híján kisebb a párologtató felületük, tehát jobban tudnak a kevés vízzel is takarékoskodni. Másrészt e fegyverzettel, a szintén víz híján nedvdús növényeket kereső állatokat is képesek maguktól távol tartani.
Színezetük, méretük, formáik, töviseik nagyon változatosak: vannak kicsik, párnaszerűen tömött telepeket alkotók, “medvetalp” formájúak, elágazó törzsűek, nagyra növők stb. Egy részük télálló, vagyis nem okoz számukra gondot sem a hideg, sem a csapadék. Kezdőknek a strapabíróbb Cylindropuntia, és Opuntia nemzetségek télálló fajaiból érdemes válogatni. Ezek nagyobb növénykiállításokon, vagy hazai magángyűjtőktől ma már könnyen beszerezhetők.
Tűrőképességük változó
Szutorisz Gyula budapesti, Csoport utcai gyűjteményében több mint hatezer növény él, melyek között jelentős értéket képvisel a télálló kaktuszok gyűjteménye is. A szakember által kidolgozott télállósági kategóriákat, ma már nemzetközi szinten is alkalmazzák.
Ezek a következők:
– T20 - TÉLÁLLÓ: sziklakertben takarás nélkül tarthatók, -20 °C-ig.
– F20 - FAGYÁLLÓ: szabadban takarva, télen szárazon tartandók, -20 °C-ig.
– MF10 - MÉRSÉKELTEN FAGYÁLLÓ: fűtetlen üvegházban tartható, -10 °C-ig.
Az első csoportba tartozó növények a legszélsőségesebb körülményeket is átvészelik. A második csoportba sorolható fajok szárazon-teleltetése azt jelenti: takarnunk kell őket, hogy ne hulljon rájuk hó, ami aztán az enyhébb napokon elolvadva, a tél közepén beöntözi a növényeket. A harmadik csoport tagjai is szárazon tartandók télen, ám mivel ezek fagyállósága mérsékelt (hazánkban nem ritka, hogy -10oC alá süllyedjen a hőmérséklet), ezért fűtetlen üvegházban célszerű teleltetni ezeket a növényeket.
A hideget elviselik, de a pangó vizet nem
E télálló-fagyálló fajok hideg elleni védekezési módszere ma sem tisztázott teljesen. Az azonban szemmel látható, hogy ősszel a növények vizet veszítenek, megráncosodnak, elfekszenek a talajon. Ennek lényege feltehetően, hogy a kiszorított víz miatt testnedveik besűrűsödnek, ásványi-anyag koncentrációjuk megnő, ezáltal fagyáspontjuk is alacsonyabb lesz.
Amikor egy növény fagy miatt elpusztul, akkor a testében lévő víz jéggé kristályosodik, és ezek az éles-hegyes kristályok átdöfik a sejtfalakat, ami a növény halálához vezet. A tél álló kaktuszok az őszi vízvesztéssel gondoskodnak arról, hogy minél kevesebb víz maradjon testükben, és testnedveik fagyáspontja minél alacsonyabb legyen.
Tavasszal a fagyok elmúltával pedig vizet vesznek fel, ráncaik kisimulnak, a növény felegyenesedik, és kezdődhet az újabb vegetációs időszak.
A pangó víz, azaz a töveknél összegyűlő olvadó hólé végzetes lehet e fajoknak. Ez ellen kétféle módon védekezzünk.
Ültetésük előtt a talaj alsóbb rétegeibe helyezzünk be egy kavicsokból álló drénréteget, ami a gyors vízelvezetést szolgálja. Amennyiben cserépben tartjuk őket, akkor a cserép aljára először szintén egy néhány centiméteres kavicsréteget töltsünk.
A kaktuszaink talaja legyen jó vízáteresztő, azaz keverjünk bele homokot, kertészeti perlitet, apró szemű kavicsot, de ne tartalmazzon, vagy csak minimális arányban tőzeget. Előnyös, ha kaktuszainkat a ház déli oldalára ültetjük, ez ugyanis a Nap járásából adódóan kevéssé fagyzugos hely. Kaktuszainkat jó, ha egy kis dombra telepítjük, de az is elegendő, ha a lejtési viszonyokat úgy alakítjuk ki, hogy a víz azonnal elfolyjon a tövek mellől.