Gyógyító bor

2014-02-11 13:48:03 | Módosítva: 2014-02-11 13:48:19

Évezredek óta az emberiség egyik fő tápláléka a szőlő és a belőle készült bor. A szőlőt a Biblia is a négy alapnövény egyikeként említi, sőt később Izrael állam jelképévé is vált ez a mai is nagyon kedvelt gyümölcs. “A bor és élet igenlése az egészség forrása” – hirdette a 70-es években a Magyar Borrendek jelszava.


A népi gyógyászat mellett ma már az orvostudomány is elismeri a borok pozitív élettani hatását. Vonatkozik ez különösen a vörösborok gyógyító-megelőző hatására. A vörösborban található antioxidáns hatású flavonoidoknak köszönhetően például csökken a koszorúér-elmeszesedés kialakulásának esélye, mert ezek az anyagok pozitív élettani hatást fejtenek ki az érfalakra. De emellett jótékonyan befolyásolják a védőhatású HDLkoleszterinszintet, csökkentik a káros LDL-koleszterint. Ez által az érelmeszesedés kialakulásának esélye csökken, vagy ha már fennáll a betegség, lassul annak progressziója. A fehérborok az emésztőrendszerre hatnak pozitívan, például a magasabb savtartalmúak jót tesznek a gyomorsavhiányban szenvedőknek.

A borokat már az ókorban is használták gyógyszerként vagy gyógyszeralapanyagként. Kr.e. 128-ban született Aszklépiádész, az írások szerint ő fedezte fel a bor gyógyító értékeit. Előszeretettel áztattak különböző gyógynövényeket a borokban, különösen a koriandert, ánizst, tengeri hagymát, mirtuszt és a mentát kedvelték. Hippokratész így gondolkodott a borfogyasztásról: “Egészséges és beteg ember számára egyaránt csodálatosan megfelelő, feltéve, ha azt helyes mértékben fogyasztják.” A régi zsidó gyógyszerkészítők is árulták a gyógyborokat, kizárólag patikákban. Évszázadokkal ezelőtt a papok állították elő a gyógyszereket, ezeket nem ritkán mágikus hatalommal ruházták fel. Többek között a gyógyborokat is csodatévő szereknek tartották.

Az ókor írásos emlékei (papirusztekercsek, védák) a középkorba is átörökítették a bor gyógyszerként való alkalmazását. Tudnunk kell, hogy a középkorban az ivóvíz szinte mindenütt fertőzött volt, így praktikus oka is volt a borok sokrétű alkalmazásának. A bennük kiáztatott gyógynövények és bor baktériumölő hatása összegeződött, így remek gyógyító italokhoz jutottak, elkerülve számos fertőzést. A borok sav-, és alkoholtartalma segítette a drogok ható,- és színanyagainak kioldását.

A középkor egyik legismertebb gyógyítója az 1098-ban született Hildegard von Bingen volt. Ő alapította a rupertsbergi kolostort, ahol gyógyító - tanító tevékenységét végezte. A borról így vélekedett: “A bor melegsége és ereje révén - mértékletes fogyasztás esetén - gyógyítja az embert és javítja kedélyállapotát.” Tavaszra ürömkúrát javasolt, házilag készített ürmösborral. Ez a kúra, tisztító hatása révén, hatásos volt reuma, köszvény, szív-érrendszeri problémák, vese-, és tüdőbetegség, valamint depresszív panaszok ellen. Külső sebek gyógyítására borban főzött cickafarkfüvet, vizelési panaszokra borban áztatott varádicskórót használt. Borban főzött, vagy áztatott gyógynövényekkel kúrálta a tüdőt, légzőszerveket érintő betegségeket.

A Pannonhalmi és a Tihanyi Apátság szerzetesei is gyógyító céllal használták és fogyasztották a borokat, felhasználva elődeik összegyűjtött tapasztalatait. A bencések, a korabeli gyógynövényes receptúrák útmutatásai szerint, ma is állítanak elő igen jó minőségű gyógyitalokat.

Gyógyborok

Mit nevezünk gyógybornak? Azokat az italokat, melyek a bor általános pozitív élettani hatásán kívül, a benne oldott gyógy-, vagy fűszernövényekkel, gyümölcsökkel együtt, egymást erősítve, gyógyítják a beteg, legyengült szervezetet. Shakespeare szerint “A bor élessé, gyorssá, leleményessé teszi az elmét és eleven, tüzes mulattató gondolatokkal telik meg.”


Ezt a gondolatot alátámasztják a legújabb kutatások eredményei: a rendszeres és mértéktartó borfogyasztás gátolja az időskori teljesítőképesség csökkenését. Általánosságban elmondható: a bor javítja az emésztést, véd a gyomor és bélfertőzésektől, gátolja a vesekőképződést, csökkenti az infarktus esélyét, pozitívan hat a hormonháztartásra, életerőt ad, oldja a belső feszültséget. Egy régi népi bölcsesség szerint “több az öreg vincellér, mint az öreg orvos”.

Az alkohol felerősíti bizonyos anyagok hatását. A legtöbb vizsgálatot a fenolvegyületekkel végezték, ezek antioxidánsként működnek, gátolják a szervezetben a szabadgyökök képződését. A szabadgyökök agresszív anyagcseretermékek, amelyek az érfalakat, véredényeket károsítják és súlyos betegségek okozói lehetnek. 

A borban lévő fenolvegyületek védik, erősítik az érfalakat, véredényeket, ezáltal azok rugalmasabbak lesznek, a keringés javul, csökken a trombózisveszély. A szőlőben lévő flavonoidok és antocián erősíti és tömöríti az érfalakat. A szőlőből készült krém alkalmas visszeres végtagok kezelésére, vénaerősítő hatása miatt. A bor vitamin-, nyomelem- és ásványianyagtartalma miatt nyugodtan nevezhető tápanyagnak.

Fogyasztásakor azonban figyelembe kell venni az esetleges gyógyszerekkel való együtt alkalmazását, és mindig ügyelni kell arra, hogy kizárólag minőségi borokat fogyasszunk. Ugyanis a leírt élettani hatásokat csak a megfelelő, tiszta, értékes alapanyagokból készült borok biztosítják. A tokaji gyógyborok Európa-szerte elterjedtek, sőt igen keresettek voltak még Amerikában is. Vizsgálatok kimutatták, hogy a vulkanikus eredetű hegysor talaja igen jó: a rajta termő nedű 14 féle ásványi anyagot tartalmaz, ezek együtt különösen jó hatásúak az emberi szervezetre. Vérszegénység, hosszú lábadozás idején a beteg táplálásában ma is fontos a bor szerepe, nem véletlen, hogy sok orvos ajánl betegének napi 1-2 decit, rendszeres fogyasztásra.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: bor, egészség, gyógyító

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
//herbacio.ezermester.hu/cikk-6634/Gyogyito_bor