A családnak mintegy másfél ezer faja ismert, de hazánkban csupán
kettő él: a sárga és a fehér fagyöngy. Csírázáskor a fára hulló magok
gazdanövénnyel érintkező sejtjei átalakulnak, aktivitásuk megnő. Feloldják a gazdanövény
érintkező sejtjeinek falát, ragasztóanyagot bocsátanak ki, amelynek
segítségével megtapadnak. A kialakult szívógyökereken át a gazdanövénytől
elvonják a felvett tápanyagot, vizet, és fotoszintetizálással saját hasznukra
fordítják. Azért csak félélősködők, mert testük anyagát maguk állítják elő a
Nap fényenergiájának segítségével, tehát nem a kész anyagokat lopják el a
gazdanövénytől, mindössze vizet és a benne oldott ásványi anyagokat.
A
hazánkban élő fagyöngyök levelei aprók, ép szélűek, átellenes állásúak és
bőrneműek. Apró, zöldes virágaik bogernyőt alkotnak. Borsó nagyságú, gyöngyház
színű álbogyó termései decemberben érnek. A bogyóképződésben részt vesz a
virágvacok, ennek belső része enyvszerűen tapadós. Ez a szaporodást segíti,
mert magvai sem vízben, sem talajon nem csíráznak ki, csak a lombos puhafák
ágain. A bogyókat madarak (például a csonttollú madár, a fenyőrigó, a léprigó,
a szőlőrigó stb.) fogyasztják, így terjesztik a magvakat. Miután gyakran nem
kívánt helyen fejlődik, gyomnövénynek is tekinthető. Az egyetlen biztos
gyógymód, ha eltávolítjuk ezeket az örökzöld “gömböket” a fáról.
Szokások, hiedelmek
A kelta és a teuton törzsek téli napfordulós ünnepeikre örökzöld díszeket készítettek. Papjaik szerint a fagyöngy szent, és ezért amulettként adták az emberek kezébe. Egy középkori hiedelem szerint a fagyöngy elűzi a boszorkányokat. A fagyöngy különleges helyet foglal el a koszorúfonásra használatos örökzöldek (magyal, krisztustövis, vadborostyán, stb.) között. A katolikus egyház sokáig mellőzte a pogányok e kedvenc növényét. Ezért a templomok helyett inkább az otthonok adventi dísze lett. Sok helyütt a plafonra akasztják, így védekezve a villámcsapás ellen. Másutt a fagyöngy a gazdagság jelképe. Ha valaki fagyöngy ágacskát rejt a pénztárcájába, azért teszi, hogy a tárca soha ne ürüljön ki. Ha farsang idején egy fiatalember a mennyezetre felfüggesztett fagyöngyág alatt csókol meg egy lányt, a párt örök hűség fogja összekötni. A szokás eredete a skandináv mitológiába nyúlik vissza. Eszerint a szeretet istennője a szeretet jelképévé tette a fagyöngyöt, és azt kérte, hogy akik megállnak alatta, csókolják meg egymást a szeretet és megbocsátás jeléül.
A gyógyövény
Az ősszel és télen gyűjtött leveleit és vékonyabb szárát szárítás
céljából apróra vágjuk. A levelek még március és áprilisban is gyűjthetők. A
legjobb gyógyhatást a nyárfán élősködő fagyöngynek tulajdonítják, de a
lucfenyőn, erdei fenyőn és a gyümölcsfákon is jó gyógyhatású fagyöngy
tenyészik. Március és április hónapokban a fagyöngyön jóformán alig van bogyó.
Levele és szára semmi esetre sem mérgező, de a termése nem fogyasztható. Ha
disznózsírral összekeverve kenőcsöt készítünk belőle, fagyás esetén külsőleg
alkalmazva nagyon hatásos. Vérnyomást szabályozó hatása jelentős, de
eredményesen alkalmazható a daganatos sejtek szaporodásának gátlására is.
Általában gyógyteakeverékek alkotójaként szerepel. Hatása alapján egyaránt
alkalmas a szervezet megtisztítására és a betegségek megelőzésére. Fogyaszthatjuk
teaként. A fagyöngyteát kizárólag hidegen készítsük. Egy púpozott teáskanál fagyöngyöt
adunk 1/4 liter vízhez, éjszakára állni hagyjuk, másnap kicsit felmelegítjük és
leszűrjük. Ha nagyobb mennyiségre van szükségünk naponta, akkor a teát tartsuk termoszban,
vagy pedig forró vizes vízmelegítőben melegítsük fel. A fagyöngy (Viscum album)
vérnyomást csökkentő hatását állatkísérletek is igazolták. Az immunrendszert
erősítő és daganat-gátló hatását a benne található lektineknek és
viszkotoxinoknak tulajdonítják. A fagyöngyből gyárilag előállított
készítményeket az onkológia területén hasznosítják. Alkalmazása mindenképp
orvosi felügyelet mellett ajánlott.