Hűsítő finomságok

Fagylalt

2011-10-20 15:43:00 | Módosítva: 2011-10-20 15:45:17

A nyári forróságban enyhülést hozó fagylaltok választéka már-már megszámlálhatatlan mennyiségűre bővült az utóbbi időben. Hogy miért is buzdítjuk házi-fagylaltok készítésére Olvasóinkat, ha ekkora a választék? Mert amit magunk készítünk el, arról biztosan tudjuk, hogy miből van. Adalékanyagok, ízfokozók nélkül, csak a természet adta zamatokra és aromákra alapozva is lehet finomat alkotni! Próbálják ki!


Egy kis fagylalttörténelem

A fagylaltot állítólag egy kövér olasz pék találta fel, aki nagyon izzadt a kemencénél és mindig jégbehűtött limonádét ivott. Egyszer azonban só került a jégbe és ettől túlhűlt, s megfagyott a limonádé. Ez volt az első citromfagylalt! Más források szerint Medici Katalin találta fel e jeges édességet. Akkoriban úgy készítették, hogy egymásba helyeztek két ónból, vagy bádogból készült edényt, a külsőbe jeget és sót töltöttek, a belsőbe pedig tejszínt, cukrot, valamint ízesítésnek gyümölcslevet, likőrt, sőt esetenként lekvárt is. A keveréket egy rézkanállal vagy forgó lapáttal kavarni kezdték, miközben tartályát, a belső edényt egy karral folyamatosan forgatták a külsőben.

A fagylalt a XVII. században, az 1660-as és 1680-as évek között indult el hódító útjára. A krónikák megemlítik, hogy XIV. Lajos francia király (a Napkirály) már fogyasztott fagylaltot. Magyarországon a XVIII. század elején vált ismerté. Ferenc József császár feleségének, Erzsébet királynénak (Sisinek) az ibolyafagylalt volt a kedvence. Budapesten az első fagylaltozót a Színház téren (mai Vörösmarty tér), a Váci utca sarkán nyitották. A krónika megemlékezik róla, hogy Deák Ferenc esténként ott fogyasztotta kedvenc fagylaltját. Az is igaz, hogy az akkori kritikusok azt javasolták, hogy a „fagylalda” helyett nevezzék a fagylaltozót „bélgörcsdé”-nek…

Ezt a megjegyzést érdemes szem előtt tartani, mert arra hívja fel a figyelmet, hogy a fagylalt készítése fokozott tisztaságot és odafigyelést igényel!

Fagylaltot házilag

Alapanyagát tekintve két fajtára oszthatjuk ezt a nyalánkságot: tejes és gyümölcsfagylaltokra. Sajnos napjainkban főleg az aromák, és mesterséges ízanyagok dominálnak a fagylaltokban (is). Az eperfagylaltok többségének például köze sincs a valódi eperhez, helyette faforgácsot használnak a készítés során…A többi gyümölcsfagylalt ízét sem a gyümölcs adja, hanem valamilyen más eredetű anyagból (gombák stb.) nyerik. Érdemes hát házilag kísérletezni a fagylaltkészítéssel, így biztosak lehetünk az összetevők eredetében…

Lássunk akkor egy kis ízelítőt a korabeli receptektől kiindulva: cukrászati leírásokat böngészve, találtam rá erre a régi alapfagylalt-receptre, melyet akkoriban az összes tejes fagylalt készítéséhez alkalmaztak.

Alapfagylalt a tejes fagylaltokhoz

Egy liter tejet 34 dkg cukorral tegyünk fel forrni. Egy üstbe engedjünk négy tojás sárgáját, majd ha forr a tej, a sárgákat habverővel kevergetve öntsük hozzá és tegyük vissza a tűzre. A habverővel a forrpontig kevergessük, szűrjük át és állítsuk hideg vizes edénybe. Közben is keverjük meg néhányszor. Néhány óráig hűtsük a hűtőszekrényben is. A tejbe belefőzhetünk negyed szál vaníliát, mert javítja az ízét.

Csokoládéfagylalt

A fenti alapfagylalthoz még melegen, hozzákeverünk 4-5 dkg natúr kakaóport. A kakaóport egy-két evőkanál fagylalttal simára keverjük, és azután keverjük össze a többi fagylalttal. A fagyasztás befejezése előtt adjunk hozzá két deciliter tejszínből vert habot és azzal jól hagyjuk elkeveredni.

Kugler Géza: házi cukrászata 78-féle fagylaltot ismertet, köztük olyan különlegességeket, mint például: Angelika fagylalt, Csipke fagylalt, Jázmin fagylalt, Narancsvirág fagylalt, Szarvasgomba fagylalt, Szegfű fagylalt, Tea fagylalt…

Egy kicsivel későbbi időkből származó, nagyanyám kissé viharvert szakácskönyve leírja, hogy mind a fagylaltoknál, mind a parféknál fontos, hogy hűtött tálra, tányérra, pohárba adagoljuk és hozzá piskótát, ostyát, holipnit és jeges vagy jéggel hűtött vizet adjunk. A fagylaltokat tejszínhabbal felspriccelve is tálalhatjuk...

Citromfagylalt

Hozzávalók:

1 l víz,

– 45 dkg cukor,

– 5 db közepes nagyságú citrom.

A vízben a cukrot a tűzön felolvasztjuk, ha kihűlt, hozzáadjuk a kicsavart citromlevet, megszűrjük, és fagyasztható a citromfagylalt. Készíthető tejszínnel is, ez esetben 2 dl-rel kevesebb vizet veszünk, majd ha kihűlt, 2 dl tejszínt adunk hozzá, fagyasztás előtt.

Málnafagylalt

Hozzávalók:

1 l víz,

– 45 dkg málna,

– 45 dkg cukor.

A málnát átpasszírozzuk, és az így nyert gyümölcsvelőhöz hozzákeverjük a kihűlt cukoroldatot (a cukoroldat készítését lásd a citromfagylaltnál). Megszűrjük. Ez is készíthető víz helyett tejszínnel, mint a citromfagylaltnál, itt is 2 dl tejszínt használunk a 2 dl víz helyett. Gyümölcsök és díszítőanyagok hozzáadásával esztétikus és nem utolsósorban finom fagylaltserlegek készíthetők.

Őszibarackmelba

Hozzávalók:

1,5 kg vaníliafagylalt,

1 dl málnaszörp,

– 5 dkg mandula,

– 50 dkg őszibarack,

3 dl tejszín,

– 8 dkg porcukor.

A tejszínből kemény habot készítünk, porcukrot keverünk hozzá, majd csillagcsőrrel ellátott habzsákba töltjük. Az őszibarackot meghámozzuk és félbevágjuk. A mandulát leforrázzuk, majd lehúzzuk a héját. A serleget előhűtjük, majd kétharmad részig megtöltjük vaníliafagylalttal. Ráhelyezzük az előkészített fél őszibarackot, és meglocsoljuk málnaszörppel. A mandulát metéltre vágjuk. A tejszínhabbal díszítjük a tetejét, majd megtűzdeljük a mandulával. Azonnal felszolgáljuk.

Igen élvezetes olvasni (hát még kóstolni) ezeket a finomságokat, de nem biztos, hogy mindenkinek szimpatikus a bennük lévő sok cukor. Az alábbiakban következzen néhány kalóriaszegényebb változat:

Eperfagylalt

Hozzávalók:

– 50 dkg eper,

2 dl tejszín,

– cukor (vagy méz).

A megtisztított és apróra vágott epret kevés vízzel turmixban összevegyítjük. A tejszínt elkeverjük a cukorral vagy a mézzel és habbá verjük. Az összeturmixolt epret elkeverjük a felvert habbal. Erre alkalmas edénybe tesszük és mehet a mélyhűtőbe.

Karobfagylalt

Hozzávalók:

5 dl tej,

– 3 evőkanál karobpor,

– cukor ízlés szerint,

– vaníliarúd.

Kakaópor helyett használhatunk karobport is. A reformtáplálkozás hívei ugyanis inkább ezt, – a szentjánoskenyérfa magjának őrleményét – részesítik előnyben a kakaóporral szemben, annak hátrányos tulajdonságai miatt. A tejhez adjuk hozzá a karobport, keverjük csomómentesre. Tegyük bele a cukrot és a vaníliarudat. Forraljuk fel. Vegyük ki a vaníliarudat. Várjuk meg, míg kihűl, vagy állítsuk hideg vizes edénybe. Közben is keverjük meg néhányszor. Fagyasszuk le egy arra alkalmas edényben.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.