A mexikói őslakosoktól, Svájc felvirágzásáig
A kakaóval kapcsolatos kutatások tanúsága szerint az amerikai őslakosok 1500 évvel ezelőtt már ismerték és fogyasztották, de csak italként. Vallási szertartásaikban is fontos szerepet játszott, valamint köhögéscsillapításra is alkalmazták. Ezeken túl a kakaómag kezdetleges. Fizetőeszközként funkcionált, hiszen az aztékok által megtámadott, és leigázott vidékek lakói ezzel. Fizettek uraiknak – adó gyanánt, sőt rabszolgát is lehetett kakaóbabért venni.
A mexikói indiánok kedvelt itala volt a sokoatl, aminek nevéből származtatható a mai csokoládé név. A megőrölt magokat vaníliával, kukoricaliszttel és vízzel keverve itták, mézet csupán ritkán adtak hozzá. Kolombusznak és csapatának eleinte ezért nem ízlett a kakaó.
Amerika felfedezését követően a kakaókereskedelem a spanyolok monopóliuma lett. Európa szerte csak az 1600-as években terjedt el, ami annak tudható be, hogy a Vatikán is jóváhagyta élvezetét. 1687-ben már csokoládéreceptekkel kísérleteztek Franciaországban, majd 1723-ban megnyitotta kapuit Angliában az első csokoládégyár.
A XIX. században egyre többen kezdtek hódolni e szenvedélynek, így a meg növekedett kereslet kielégítése érdekében ültetvényeket kellett létesíteni. Dél-Afrikában kezdték el telepíteni a kakaót, de rövidesen a világ minden trópusi táján termesztették már. Ez nem is csoda, hiszen akkortájt jövedelmezőbb volt kakaóval foglalkozni, mint aranyat bányászni.
A sorra nyíló csokoládégyárak hatására a termékfejlesztés is fellendült, egymást követték az új szabadalmak: feltalálták a tejcsokoládét, majd ezt a mézes-mandulás követte.
A kakaó országok sorsát is megváltoztatta. Az ültetvényeken élőknek munkát adott – bár ennek előnyeit inkább a gyarmatosítók élvezték, Svájc pedig (ami 200 éve még szegény országnak számított) felvirágzását az óragyártás mellett a csokoládéiparnak köszönhette, ezeknek pedig egyenes következménye lett az ország bankjainak megerősödése.
Hogyan készül a csokoládé?
A gyártási folyamatban csak a magok szikleveleit használják fel. A betakarított magokat egy hétig ládákban vagy banánlevelek közé rétegezve fermentálják. A folyamat végét a héj meglazulása, elszíneződése, valamint az illat megváltozása jelzi.
A fermentálást a szárítás követi, aminek célja a nedvességtartalom lecsökkentésén keresztül a gombafertőzések megakadályozása. Ez hagyományosan a kakaóbabok napos helyre terítését jelentette, ami közel egy hetet vett igénybe. A napjainkban alkalmazott szárítógépekkel a folyamat jelentősen lerövidíthető.
Csokoládégyártás fontos lépése a kakaóbab 120-140 °C-on történő pörkölése, ugyanis az ízanyagok meghatározó hányada ekkor alakul ki. Ezt az őrlés követi, aminek végterméke por helyett a (kakaó)massza, mivel a benne levő zsíroktól az félfolyékonnyá válik. A kakaómasszából sajtolás után kakaóvajat és kakaópogácsát nyernek. Előbbiből csokoládé, utóbbiból kakaópor lesz. A csokoládéhoz kell még cukor, tejpor és egy fontos eljárás a koncsolás, ami adott hőmérsékleten, hengerek közötti keverést jelent. Ezt már csak néhány hőkezelés és a formába öntés követi.
A fenti technológiába manapság már számos adalékanyag is belekerül, javítandó a gyártási hatékonyságot. Ilyen például a pálmamagolaj és a szójalecitin.
Káros élvezet vagy gyógyír?
Ez csak mérték kérdése. Fáradtság ellen pár szelet
csokoládé kitűnő gyógyír, mivel kalóriatartalma magas. Éppen emiatt túlzott
fogyasztása elhízáshoz vezethet. Serkenti az agyműködést és egyes kutatók szerint
a csokifogyasztó emberek gyakorta magabiztosabbak és jobb kedélyűek, mint az
ezzel nem élők. Ásványi anyagok közül kalcium, foszfor valamint vas található
benne jelentékeny mennyiségben, vitaminokból pedig A, B1, B2-t tartalmaz.
Aromaanyagai közül eddig közel 500-at azonosítottak. Jótékony hatással van a
vérkeringésre, és a daganatos betegségek kockázatát is csökkentik a flavonoidok
és antioxidánsok, melyekből nagyobb mennyiséget az étcsokoládék
tartalmaznak. Amerikai kutatások szerint
egy kis szelet étcsokoládé flavonoidtartalma felér fél tucat almáéval, vagy
A csokoládé afrodisztikus (szerelmi serkentő) hatását is vizsgálták egy időben, nem teljesen alaptalanul. Ám a végeredmény érdekében akkora mennyiséget kellene elfogyasztani (a fenil-etil-amin vegyület csekély mértékű jelenléte miatt) ami már fizikailag képtelenség – kb. 250 táblányi csokoládét.
Fentiekből látható, hogy a kakaó és csokoládé az elmúlt másfél évezred során mindennapjaink egyre szervesebb részévé vált. Felhasználásuk sokoldalúsága mellett, egészségmegőrző hatásuk is számottevő. És ahogy az üzletek egyre növekedő kínálatából kiderül a csokikultusz töretlen, és még hosszú ideig folytatódik majd.